Bármennyire is vonzónak tűnik sokaknak az űrutazás, a gravitáció hiánya komoly pusztítást végez a testünkön. Csak hogy néhány példát említsünk: csont- és izomsűrűség-csökkenés következik be, látási problémák alakulnak ki, továbbá vizelési és merevedési zavarok is jelentkezhetnek. Az űrséták után pedig sok űrhajósnál azt látták, hogy a körmük egyszerűen leesik – írja a Science Alert.
De mi ennek az oka? Nos, az űrben nagyon kicsi a környezeti nyomás, ami nem tesz jót az emberi testnek. Annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyenek az űrséták végrehajtása során, az űrruhának nyomás alatt kell lennie. Amikor a kesztyűk nyomás alatt vannak, korlátozzák a mozgást és nyomáspontokat hoznak létre a feladatok során, ami néha fájdalmat, izomfáradtságot, horzsolásokat és esetenként súlyosabb sérüléseket, például a köröm leválását is eredményezhetik a körömágyról.
Az űrruhák kesztyűi meglehetősen összetettek, általában legalább négy rétegből állnak. Az első a komfortréteg, amely közvetlenül érintkezik a bőrrel. Ezt követően ott van egy nyomás alatt álló réteg, amely felfúvódik és megmerevedik, amikor a kesztyűt nyomás alá helyezik. Efölött egy visszatartó réteg kap helyet, amely ellensúlyozza a nyomás alatt lévő réteg merevségét, hogy lehetővé tegye a mozgást. Végül a külső réteg célja a sugárzás elleni védelem. Ez a külső réteg önmagában is több rétegből áll.
Egy friss kutatás szerint azonban fontos, hogy milyen kesztyűt használnak az űrséták során. A Boeingnél dolgozó Christopher Reid mérnök által vezetett csoport tanulmányozta az űrhajósok onikolízis-sérüléseit. A tanulmányuk 31 ilyen sérülést vizsgált, amelyekről összesen 22 űrhajós számolt be.
Mint kiderült, a két kesztyűtípus közül az egyik 8,5-szörös veszélyt jelentett a fent említett sérülés kialakulására. Azt is megállapították, hogy az ilyen tünet gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál. A legtöbb sérülés a középső ujjat érte, amelyben a kesztyű mérete és a középső ujj hossza is szerepet játszott.
