Bonaparte Napóleon száműzetésben, Szent Ilona szigetén halt meg 1821. május 5-én 51 esztendős korában, fogságának hatodik évében. A végzet nem váratlanul csapott le, hónapokig hasi fájdalmaktól, hányingertől, éjszakai verejtékezéstől és láztól szenvedett. A tudósítások szerint emésztési nehézségei voltak, melyet jelentős súlyveszteség kísért. Mellette gyakori fejfájásra, fényérzékenységre panaszkodott, beszéde akadozóvá vált, május 4-én pedig eszméletét vesztette – írja a Múlt-kor.hu.
Áprilisban megfogalmazott végrendeletében utalást tett arra, hogy halála idő előtti és brit fogvatartói nem törekedtek életének megmentésére, talán ez is egyik oka lehet, hogy annyi teória, összeesküvés-elmélet született halálának okáról. Annak ellenére, hogy boncolásán 16 megfigyelő vett részt, közülük 7 fő rendelkezett orvosi végzettséggel, konklúziójuk pedig egységes volt:
Az első összeesküvés-elmélet Barry O’Meara ír orvos híresztelései által kapott szárnyra – aki Waterloo után Napóleon orvosa lett –, miszerint a sziget kormányzója, Sir Hudson Lowe utasította arra, hogy rövidítse meg Napóleon életét. Hitelességét azonban aláássa a tény, hogy Napóleon és orvosa már életében egymás cinkosai voltak: O’Meara lelkes támogatója volt betegének, akár hamis orvosi jelentésekkel is segítette – volna – a még mindig visszatérni szándékozó francia hős „szökését” a szigetről.
Ez az eset azonban kiszabadította a szellemet a palackból, azóta se szeri, se száma a különböző elméleteknek arzénmérgezéstől egészen odáig, hogy nem is halt meg Szent Ilona szigetén, sőt soha nem is járt ott. Azonban ezek egyikét sem sikerült bizonyítani, a tudomány mai álláspontja szerint biztosan gyomorrák okozta az uralkodó halálát. Az eredményeket megerősíti a családi genetika – édesapja és egyik lánytestvérének halálát szintén gyomorrák okozta – másrészt a korabeli étrend, különösen a gyümölcsök és zöldségek hiánya szintén növelték a megbetegedés kockázatát.
