Régóta foglalkoztatja már a kutatókat az a kérdés, hogy milyen evolúciós céllal lettek csíkosak a zebrák. Az ELTE kutatói most kísérletekkel bizonyították, hogy a fekete-fehér csíkozásnak hatalmas előnyei lehetnek a vérszívók elkerülése szempontjából – derül ki az egyetem hírleveléből.
A zebrákat ugyanis azért nem bántják a bögölyök, mert napsütésben a csíkok felületeinek határainál fellépő hőmérsékletkontraszt megzavarja hőérzékelésüket, és nehezebben bukkannak rá a testfelszín alatti, környezetüknél kissé melegebb vérerekre. Márpedig a vérre megtermékenyült petéik érleléséhez nagy szükségük van.
A bögöly ezután menti az irháját, és elrepül hogyha tud, de hamarosan újra megjelenik, hiszen megfelelő mennyiségű vérre van szüksége ahhoz, hogy megtermékenyült petéit megérlelje. A szúrásnak azonban több értelme van, ha egyszínű gazdaállatokon végzi azt el, ugyanis ilyen testfelületen nincs semmi, ami megzavarhatja a bögölyöt a hőérzékeléses érkeresésben, így könnyebben talál olyan eret, amiből teleszívhatja magát.
Az öt évig tartó kutatás részeként négy terepkísérletet hajtottak végre, melyek megerősítették az ELTE kutatóinak új termofiziológiai magyarázatát arra vonatkozóan, miért kerülik el a bögölyök a zebrákat. A vizsgálatban résztvevő szakértők jelezték, a bögölyök megtanulhatják, vagy genetikailag kódoltan eleve tudhatják, hogy nem érdemes csíkos vagy foltos kültakarójú gazdaállatokon vérszívással próbálkozniuk.
A fekete-fehér csíkhatárvonalakon napsütésben létrejövő hőmérsékletváltozás becsapós, mert a vérszívás e helyeken sikertelen, ha nem húzódik alant egy ér, márpedig a megcsípett gazdaállat ellenreakciói óriási kockázatot jelentenek a vérszívóknak. Ennek kiküszöbölésére jó evolúciós stratégia a csíkos, foltos gazdaállatok elkerülése, olvasható az egyetem közleményében.
