Miközben a világ közvéleményét a Lengyelország lerohanásával megkezdődött második világháború töltötte el aggodalommal, félmillió szovjet katona tört be Finnországba 1939. november 30-án. A történetírásban általában csak téli háborúként emlegetett konfliktus célja a szovjetek részéről az volt, hogy az Oroszországtól 1917-ben függetlenné vált Finnországot ismét saját befolyási övezetükké tegyék. A Vörös Hadsereg közel háromszoros túlerőben volt és elsöprő technikai fölénnyel bírt, mindenki villámháborúra számított. A szívós finn ellenállás azonban hónapokig kitartott és óriási vérveszteségeket okozott a megszállóknak – írja a Múlt-kor.hu. Ennek egyik oka az volt, hogy a kemény finn tél teljesen felkészületlenül érte a szovjeteket, a katonák a létfontosságú felszerelésnek és ellátmánynak is jócskán híján voltak.
A téli háború történetében emblematikussá vált éjszaka eseményei tökéletesen illusztrálták a két szembenálló fél helyzetét. A december 10-i kolbászháborút a szovjet 718. lövészezred meglepetésszerű támadása indította a Finnország keleti részén fekvő Illomantsi városának környékén. A hatalmas túlerő elől a finnek visszavonultak állásaikból, hátrahagyva szinte mindent: sátraikat, ellátmányukat – és az éppen készülő kolbászpörköltöt is. A finn táborba érő szovjet katonák számára a friss, meleg étel illata már túl soknak bizonyult.
Időközben a finnek rendezték soraikat és erősítést is kaptak a szovjet támadásról értesülő más hadosztályoktól. A szuronyokkal felszerelt finnek ekkor óvatosan bekerítették a teljesen szervezetlenné váló, lakomázó szovjet ezredet, majd hirtelen megindították ellenük a rohamot. A kolbászháború alig néhány pillanatig tartott és a téli háború egyik legvéresebb mészárlása kerekedett belőle. A vérfürdőből alig néhány szovjet katona tudott megmenekülni.
Az eset ugyan semmit nem változtatott a téli háború lassan, de elkerülhetetlenül közeledő végkifejletén, de a Vörös Hadsereg inkompetenciájának híre immár megállíthatatlanul terjedt szerte a világban.
