Roman Sandgruber, a linzi Johannes Kepler Egyetem nyugalmazott történelemprofesszora felbecsülhetetlen kincshez jutott: Adolf Hitler apja, Alois Hitler nemrég előkerült 31 kézírásos leveléhez. A professzor tudományos igényességgel, mikrotörténeti módszerekre támaszkodva, újonnan előkerült nyilvántartások, szerződések és sajtóanyagok segítségével vágott neki az édesapa portréjának elkészítéséhez, a kötet idén jelent meg Hitler apja – Hogyan lett a fiúból diktátor? címmel, amelyről a Múlt-kor.hu írt rövid ízelítőt.
A történelem rejtélye
Adolf Hitler apja Alois Schicklgruber néven született 1837-ben tisztázatlan körülmények között, minden bizonnyal egyszerű földművesek gyermekeként. A szerző egészen a felmenőkig rekonstruálta a korántsem szerencsés csillagzat alatt született Alois életútját. Késői gyermek volt, édesanyja 40 évesen hozta világra 1837-ben, törvénytelen gyermekként.
A tévhittel ellentétben akkoriban nem volt különösebben kirívó a „zabigyerek” státusz, bár rengeteg hátránnyal járt mind az anya, mind gyermeke számára. 1876-ban, jóval édesanyja halála után történt a váratlan fordulat: a férfit törvényesítették, így hirtelen családtag lett, nevét pedig Schicklgruberről (az édesanya neve) Hitlerre változtatta. Utóbbi a történelem egyik legnagyobb rejtélye:
Három feleség, elveszített gyerekek
Alois választását a paraszti – vagy esetleges zsidó – származása miatt őrlődő Adolf édesapja legjobb döntésének tartotta. Karrierje a náci propaganda sarkított értelmezésében felemelkedéstörténet, ám valójában csak egy sikeres, ám korántsem egyedi életútnak tekinthető. Cipészből lett vámőr, majd gyorsan emelkedett a ranglétrán, és főtisztviselő lett Felső-Ausztriában. Ezzel a paraszti életformától a középosztályig jutott, még a jómódra és hobbijai űzésére – például a méhészkedésre – is lehetősége adódott.
Magánélete nem alakult ilyen szerencsésen, első feleségétől elvált, a második felesége elhalálozott, harmadik feleségével – aki nem más, mint Klara Pölzl, Hitler édesanyja – pedig több gyermeket is elveszítettek, a felnőttkort mindössze az 1889 nagyszombatján született Adolf, és húga, Paula (1896) élte meg. Mozaikcsaládban kellett felnőniük: Alois a háztartásban maga mellett tartotta a korábbi házasságból született két gyermekét, ifjabb Aloist és Angelát.
Alois életét számtalan trauma kísérte a törvénytelen származásából és a népiskolai végzettségéből adódó kisebbségi komplexusa, valamint gyermekeinek elvesztése miatt. Egyszerre akart nagygazda és nagypolgár lenni, de világnézetében egy meglehetősen „szabadelvű”, mégis vidéki kispolgár maradt, amelynek örökségéből Adolf sem tudott kivetkőzni.
Habsburg-hívő
Hiába tartózkodott – Hitler állításával szemben – a teljes lerészegedéstől, ezzel együtt is rendkívül nehéz természettel áldotta meg a sors. Gyermekeivel – különösen Adolffal – szemben a családtagok és ismerősök visszaemlékezései alapján erőszakosan, akarnok módjára viselkedett. Bár egyes vélemények szerint jó párost alkotott az igencsak öntudatos feleségével, nem kizárt, hogy őt is bántalmazta.
A kötelességtudó, Habsburg-hívő, szellemiségében mégis német-nemzeti, katolikus hitében megkérdőjelezhetetlen, ennek ellenére antiklerikális beállítottságú Alois a 65. életévében, 1903. január 3-án hunyt el törzshelyén. A kanapé, ahol elhagyta a lélek, még ma is látható.
