Szent Imre herceg 1031-ben bekövetkezett halála után Szent István király Orseolo Pétert tette meg utódjául. Péter a velencei dózse és István egy húgának a fia volt, hosszú ideje a magyar királyi udvarban nevelkedett. István halála után az új király elődje utasításai szerint kormányzott, így például bevételei jelentős részét a keresztény hit pozícióinak megszilárdítására, új egyházak alapítására fordította.
A külpolitikában a Német-Római Birodalommal szembeni szuverenitás megőrzésére törekedett, és ezzel összefüggésben hadat viselt I. Bretiszláv cseh fejedelem oldalán, illetve támogatta a lengyel önállósodási törekvéseket, ezzel egy időben azonban maga ellen hangolta a magyar előkelőket – írja a Rubicon.hu.
Német dühösséggel
Péter túlságosan türelmetlennek bizonyult, igyekezett korlátlanul érvényesíteni akaratát: mellőzte a királyi tanácsot és Aba Sámuel nádort, több püspököt is leváltott, illetve Gizella királynéval is szembefordult, aki 1041 táján a félreállított magyar főurakkal együtt követelte a német és olasz kegyencek befolyásának visszaszorítását. A Képes krónika így ír:
Miután Pétert királlyá tették, a királyi felség kegyes hajlandóságát mindenestül elvetette, és német dühösséggel kegyetlenkedett: Magyarország nemeseit megvetette, gőgös szemmel és telhetetlen szívvel falta a föld javát, vadállati módon ordító németjeivel és fecske módjára fecsegő olaszaival. Az erősségeket, őrhelyeket és várakat németek és olaszok őrizetére bízta.
Az indulatok 1041-ben, a király Budo nevű kegyencének meggyilkolásával érték el a tetőpontot, aminek eredményeként. Szent István örököse elmenekült Magyarországról.
Péter III. Henrik német-római császárnál keresett menedéket, a magyarok pedig Aba Sámuelt emelték trónra. Idővel azonban egyre többen váltak elégedetlenné Aba uralkodásával, kormányzásával, egyre több főúrban merült fel Péter visszahívásának a gondolata. A magyar követség buzdítása nyomán III. Henrik 1044-ben újra hadat üzent Aba Sámuelnek, és a július 7-i ménfői csatában döntő vereséget mért a királyra, akit híveinek többsége már az ütközet előtt elhagyott.
A császárnak adta Magyarországot
A csatából menekülő Abát meggyilkolták, Orseolo Péter visszakapta trónját, Magyarország várható sorsáról pedig rengeteget elárult, hogy Henrik egészen Fehérvárig kísérte védencét. Bár a császár ezúttal még nem követelt hűbéri esküt Pétertől, a segítségért igen magas árat szabott: a király hamarosan bevezette a német jogot országában, 1045 elején pedig – vélhetően a burjánzó összeesküvések miatti félelmében – pünkösd ünnepére ismét Magyarországra hívta III. Henriket. A német-római uralkodó 1045. május 26-án meg is jelent Fehérváron, ahol Orseolo Péter a III. Ottó által adományozott lándzsa képében
Péter ezen lépése természetesen olaj volt a tűzre, az elégedetlenkedők pedig ekkor már nem pusztán új királyt akartak, hanem a régi pogány szokások visszaállítását követelték, és ebben Vazul egykor száműzött fiainak, Andrásnak, Leventének és Bélának a segítségére számítottak. Péter 1045-ben sikeresen felszámolta az első ilyen összeesküvést, Csanádon – valószínűleg Szent Gellért vezetésével – azonban újabb konspiráció kezdődött, melynek résztvevői Magyarországra hívták a Vazul-fiakat.
Péter I. András király fogságába került, aki megvakíttatta és Fehérvárra hurcoltatta őt. Egyesek szerint Péter néhány napon belül bele is halt sebeibe, más források viszont azt állítják, hogy később visszanyerte szabadságát, és 1059-ben fejezte be életét.
