2020-ban a Karolinska Institutet kutatói kimutatták, hogy egy nagyon fontos genetikai koronavírus-rizikófaktort a neandervölgyi rokonainktól örököltünk. Ugyanezek a kutatók 2021-ben tanulmányozták ezt a variánst az ősi emberi DNS-ben, és megfigyelték, hogy gyakorisága jelentősen megnőtt az utolsó jégkorszak óta. Sőt, váratlanul általánossá vált ahhoz képest, hogy ez egy neandervölgyiektől örökölt genetikai rizikóvariáns. A kutatók ezért feltételezik, hogy a múltban valamiféle előnyt jelenthetett azok számára, akik rendelkeztek vele. „A COVID-19 e fő genetikai kockázati tényezője annyira gyakori, hogy azon kezdtünk töprengeni, vajon valóban jó-e valamire, például védelmet nyújthat egy másik fertőző betegség ellen” – mondja Hugo Zeberg, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója, a Proceedings of the National Academy of Sciences
szakfolyóiratban megjelent új tanulmány szerzője az EurekAlerten megjelent sajtóközleményben.
A szakértő a korábbi kutatásokra építkezve elkezdte vizsgálni, vajon van-e ilyen betegség, ami ellen ez a génvariáns védelmet nyújthat. A szóban forgó genetikai kockázati faktor a 3. kromoszóma egy olyan régiójában található, amely több génből áll – olyanokból is, amelyek az immunrendszer receptorait kódolják. Ezen receptorok egyikét – a CCR5-öt – a HIV-vírus használja a fehérvérsejtek megfertőzésére. Zeberg megállapította, hogy a neandervölgyiektől örökölt kockázati tényezőt hordozó embereknek kevesebb CCR5 receptoruk volt.
Ez arra késztette a kutatót, hogy tesztelje, kisebb-e a HIV-fertőzés kockázata azoknál az embereknél, akiknél ez a kockázati génvariáns megtalálható. Három nagy biobank (FinnGen, UK Biobank és Michigan Genomic Initiative) betegadatainak elemzésével megállapította, hogy
„Ez megmutatja, hogy egy genetikai változat megléte jó és rossz is lehet egyszerre: nem túl szerencsés helyzet, ha valaki elkapja a COVID-19-et, de segíthet is egyben, mert védelmet nyújt a HIV-fertőzés ellen” – mondja Zeberg.
Ez azonban még mindig nem magyarázza meg azt, hogy miért maradhatott fenn ez a génvariáns ilyen sokáig – a HIV ugyanis csak a 20. században jelent meg. „Most már tudjuk, hogy ez a COVID-19 kockázati változat védelmet nyújt a HIV ellen is – valószínűleg azonban egy másik, régen gyakoribb betegség ellen is hat, amely az utolsó jégkorszak után vált elterjedtté” – összegzi Zeberg.
