A világ országainak 40 százaléka nem rendelkezik megfelelő korai árvíz- és aszályelőrejelző rendszerrel, 50 százalékának nincs a vízügyi adatokkal kapcsolatos megfelelő irányítási rendszere, a Meteorológiai Világszervezet tagországainak 60 százaléka pedig folyamatosan veszíti el a képességeit a megfelelő vízügyi megfigyelésre. Ha a klímaváltozás lassításáról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a vízválság mellett sem, ami szorosan összefügg a melegedő bolygóval, és óriási problémákat okozhat világszerte.
„Glasgow-ban azért gyűltünk össze, hogy a légkör széndioxid-szintjének csökkentéséről beszéljünk” – mondta a köztársasági elnök. „Most viszont azért kérjük az önök figyelmét, hogy a klímaválság és a vízválság összefüggéseiről szóljunk. Tudósok között konszenzus van abban, hogy a klímaváltozás hatásának nyolcvan százalékát a vízen keresztül érzékeljük, tehát a klímaválság és a vízválság nemcsak, hogy összefüggenek, de egymás nélkül kezelni őket nem tudjuk.”
Vészesen fogy a vizünk
A világ vízkészletének mindössze 3 százaléka édesvíz, ennek kétharmada gleccserekben van elzárva. Éppen ezért világszerte 1,1 milliárd embernek nincs megfelelő hozzáférése tiszta vízhez, és évente 2,7 milliárd ember szenved vízhiánytól legalább egy hónapig. A nem megfelelő minőségű, fertőzött víz 2,4 milliárd embert érint, és olyan betegségeket okoz, mint a kolera és a tífusz.
Rengeteg olyan vízrendszer, amely virágzó ökoszisztémákat lát el, fokozott stresszt tapasztal. Folyók, tavak és víztartó rétegek száradnak ki, vagy válnak túlságosan szennyezővé ahhoz, hogy használni lehessen őket. A vizes élőhelyek több mint fele eltűnt. A mezőgazdaság több vizet használ el, mint a többi iparág, ennek nagy része a nem elég hatékony felhasználásból adódik. A klímaváltozás világszerte megváltoztatja a csapadékeloszlást, komoly következményekkel jár a vizeink egészségére, és ezzel pedig a populációk fennmaradására is.
Nem kérdés tehát, hogy szükség van egy olyan szervezetre, amely külön foglalkozik a vízrendszerekkel is a klímaváltozás tükrében: erre készül a Víz- és Klímaügyi Koalíció is, amelynek fő célja hogy megfelelő, megbízható adatokra alapozva olyan megoldásokat keressen, amelyekkel könnyebb mérni és megoldani is a vízválságot.
Nagyon kell az adatrendezés
„Akár csak az elmúlt hetekben is megfigyelhettük a problémákat: a hidrológiai ciklus megváltozását, egyre szélsőségesebb időjárási eseményeket tapasztalhatunk, elég csak a múlt héten Szicíliában lezúdult esőzésre gondolni. Láthatunk kiszáradó folyókat, folyóvá duzzadó utcákat. Látjuk a gleccserek eltűnését, és tapasztaljuk a tenger vízszintjének emelkedését” – mondta Áder János. „Ha a vízválságot nem tudjuk megoldani, az ENSZ 17 fenntartható klímacéljainak mindegyike veszélybe kerül.”
A cselekvést elősegítendő megalakult a Víz- és Klímaügyi Koalíció, illetve Víz- és Klímaügyi Vezető Testület. Ahhoz, hogy a vízválságot kezelni lehessen, alapvetően nyilván finanszírozásra, de ezen kívül innovációra, jó és követendő példákra, a megelőzésen és megoldáson kívül az alkalmazkodásra, illetve megfelelő mennyiségű és jól kezelhető adatra van szükség. Utóbbi egyébként a klímaváltozással kapcsolatos témák nagy részénél megjelenik:
A koalíció egyik következő nagy projektje egy közös vízügyi és klímavédelmi információs portál létrehozása 2025-re. A rengeteg rendezetlen, elérhetetlen, lokális és globális adat kezelésének hiánya ugyanis hátráltatja a probléma megoldását. A portálon az információk mind a privát szektor, mind döntéshozók, mind a helyi közösségek számára elérhetők lesznek.
2030-ra a koalíció globális vízügyi megfigyelőrendszert épít ki, ami rengeteg területen lehet hasznos: az aszálymonitoring rendszerek segítségével például pontos képet tudunk kapni arról, milyen termékszerkezet-változásra van szükség a gazdák szempontjából, melyek azok a növények, amelyek képesek lesznek túlélni a megváltozott körülményeket, és melyeket kell lecserélni a földeken. Ugyanígy fontos a talajvízszint-változás megfigyelése, illetve az, hogy a természet milyen gyorsan pótolja a csökkenő talajvizet. Ez is a mezőgazdasági termelés szempontjából nagyon fontos, megelőzhető vele, hogy néhány éven belül tönkremenjenek a gazdák az információk hiányában. Az is hiánypótló lenne, ha rendelkeznénk információkkal a különböző vízbázisok szennyezési szintjéről – rengeteg ország használja ugyanazt a vízbázist, de nagyon kevés az olyan szituáció, amikor megfelelő kommunikáció van közöttük a témában.
Persze a pénz a vízválság megoldásánál is kulcskérdés, és szükség lesz szemléletváltásra is a finanszírozásban. Nem érdemes a megelőzésre költött pénzt nettó költségként elkönyvelni abból a szempontból, hogy a megelőzés nélkül sokkal több pénzbe kerülne a problémák, katasztrófák utáni helyreállítás. „Ha ezeket az externáliákat figyelmen kívül hagyjuk, akkor viszonylag rövid távon súlyos társadalmi árat kell majd fizetnünk” – mondta Áder János.
Háborúk a vízért
A világ populációjának 90 százaléka él olyan országban, amelynek osztott vízgyűjtő területe van más országgal. Ebből már most is adódnak konfliktusok, mivel nincs érdemi megállapodás a legtöbb náció között. Ahogy a klímaváltozás erősödik, a víz úgy lesz egyre nagyobb kincs, így ezek a konfliktusok nagy eséllyel kiélesednek majd.
A 20. század folyamán a globális vízfogyasztás a populációnövekedéshez képest duplájára nőtt. Ma ez sok várost – Rómától Fokvárosig, Csennaitól Limáig – a víz kiporciózása felé vezet. A vízválság 2012 óta szinte minden évben szerepel a Világgazdasági Fórum globális kockázati listáján, méghozzá rendszeresen az első öt veszély között. 2017-ben a súlyos aszályok hozzájárultak a második világháború óta legsúlyosabb humanitárius válság kialakulásához, ekkor 20 millió embernek kellett elhagynia az otthonát Afrikában és Közép-Afrikában az aszályokkal járó élelmiszerhiány és az ezek következtében kirobbant konfliktusok miatt.
Később ez a helyzet csak még rosszabb lesz, hiszen folyamatosan csökken az egy főre eső vízkészlet a csapadékeloszlás változásával és a párolgás növekedésével.
2023-ban António Guterres, az ENSZ főtitkára szervezésében a Víz- és Klímaügyi Koalíció szeretne vízügyi konferenciát tartani – erre közel 50 éve nem volt példa, annak ellenére, hogy a vízkérdés mennyire fontos, és mennyire közeli probléma mindannyiunknak. „Nincs újabb 50 évünk arra, hogy megfelelő döntéseket hozzunk” – tette hozzá a köztársasági elnök.
A Víz- és Klímaügyi Koalíció egy másik vezetője Tádzsikisztán elnöke, Emomali Rahmon, aki a gleccserek szerepéről beszélt a vízellátásban. Elmondta, hogy az ország 14 ezer gleccseréből legalább ezer már teljesen elolvadt. Tádzsikisztán vízkészletének 60 százalékát adják a gleccserek, ez a vízmennyiség így már egyharmadával csökkent az elmúlt évtizedekben. 2025 lesz a nemzetközi gleccservédelem éve, amikor külön figyelmet kapnak majd ezek a természeti képződmények nemcsak természeti, de vízbiztonsági szerepükkel is.
Az elnök elmondta: a klímaváltozás miatt a telek hosszabbak és hidegebbek lettek, a nyarak forróbbak és szárazabbak, ez pedig megnöveli az országban az áramigényt is. A csapadékeloszlás megváltozása a folyókat is érintette, ezek képtelenek lesznek kielégíteni ezt a megnövekedett igényt. Minden mindennel összefügg – a klímaváltozás és a vízkrízis szorosan összetartozik.
Johannes Cullmann, a Meteorológiai Világszervezet víz- és krioszféra-koordinátora elmondta: minél erősebb a klímaváltozás, a vízkörforgásban is annál drámaibb változásokat fogunk tapasztalni. Egyes területek szárazabbá válnak, például az Amazonas-medence, amelynek esőerdője már most karbonkibocsátóvá vált úgy, hogy jelentős karbonelnyelő volt korábban. A szárazabbá válás rossz hír az élelmiszerbiztonság szempontjából is. Más területeken megnő a csapadék mennyisége, ilyen például a szaharai régió is. Ugyanilyen változások várhatók a talaj nedvességével kapcsolatban is – ez pedig az élelmiszertermelés szempontjából még rosszabb hír.
A tengerszint emelkedéséhez két gleccser járul hozzá különösen: az egyik Grönlandon található, a másik pedig az Antarktiszon. A grönlandi, ha teljesen elolvadna, 7 méteres tengerszint-emelkedést okozna – ennél is rosszabb az antarktiszi olvadás következménye, ami 60 méteres emelkedéssel járna. Persze ez nem fog megtörténni, mégis jól mutatja, mennyire fontos a gleccserek védelme.
A klímaváltozás nem csak a csapadékeloszlást változtatja meg: a bolygó vízmennyisége is fokozatosan csökken. Évente egy centiméternyi víz tűnik el, ami nem tűnik soknak, pedig a populáció éves vízfogyasztásának ötszörösét jelenti.
Mi lesz a magyar vizekkel?
Az államfőt megkérdeztük arról, hogy a vízkrízis megoldása hogyan egyeztethető össze a Balaton és a Velencei-tó beépítésével, illetve azzal, hogy a kiszáradó Velencei-tavat nem kezeli prioritásként a kormány.
A két tó beépítése nem most kezdődött, hanem egy 100-150 éves folyamat része. Nem mondanám, hogy most fokozódik a helyzet. Én tavaly és tavalyelőtt is körbebicikliztem a tavat, nem láttam jelentős változást. Megkérdeztem a Balatoni Szövetség elnökét is, ő sem lát ilyen drámai hangütésre okot adó tényezőket
– mondta a köztársasági elnök. Ez annak fényében különösen érdekes, hogy utóbbi pár évben ostromállapot lett úrrá a Balatonon, hatalmas építkezések zajlanak az északi és a déli parton is, hol itt bukkan fel egy apartmanház, hol ott emelkedik ki a földből egy luxusszálloda. Átminősítések, természetvédelmi aggályok, brutális építészeti tervek, fura tulajváltások követik egymást. Erről egy korábbi a cikkünkben írtunk bővebben.
A Velencei-tó kérdése viszont valóban összetett: óriási visszhangja volt annak, hogy a kormány nem tesz semmit a kiszáradása ellen, annak ellenére, hogy egyébként a Velencei-tó rendszeresen hajlamos kiszáradni. Más kérdés viszont a tavon zajló építkezések létjogosultsága. „Mindkét tónak körbebetonozták, körbeépítették egy részét, infrastruktúrával is körbevették” – mondta a köztársasági elnök, hozzátéve, hogy a Balatonon nem lehet visszafordítani az idő kerekét, nem lehet a partot visszaadni a természetnek, mert a telektulajdonosoknak sértené az érdekeit.
A Velencei-tóval kapcsolatban már készül egy összegző anyag, ami különböző lehetőségeket vázol fel a helyzet javítására, ez november végére készül el, ha a járványhelyzet is úgy akarja. A feltöltés bonyolult kérdés, hiszen a jelenlegi tározókból nem lehet megtenni, annyira szennyezettek, és nagyon meg kell gondolni, honnan hozunk vizet, mert a Duna tisztítatlan vize például megint csak többet ártana, mint használna. „4-5 megoldási javaslat is felmerült, aszerint választunk majd, melyik hatásosabb, környezetkímélőbb, és persze költségvetés szempontjából is a legjobb.”
Addig pedig reménykedünk, hogy a természet is besegít, és lesz annyira csapadékos a tél, hogy a tó magától is elkezd helyreállni.
