1845-ben két hajó indult útnak Angliából, a cél az volt, hogy feltérképezzék a kanadai sarkvidék ismeretlen területeit. A Sir John Franklin által vezetett 129 fős legénység 1846 szeptemberében a mai Nunavut territórium területén található Viktória-szorosban járt, a hajók itt a jég fogságába estek. A csoportból senki sem élte túl az expedíciót, a legénység maradványait a Vilmos király-szigeten fedezték fel.
A testekből a szakértők mintákat gyűjtöttek be. Egy friss tanulmányban a szerzők azt írják, a genetikai vizsgálatnak köszönhetően sikerült azonosítaniuk az egyik tiszthelyettest – írja az IFLScience.
Az elhunyt John Gregory mérnök, aki a HMS Erebus fedélzetén szolgált. A férfi maradványait a roncstól 75 kilométerre találták meg. A kutatók a fogakból és a csontokból vettek genetikai mintát, az adatokat pedig összevetették az élő utódok információival. Jonathan Gregory, John Gregory egyenes ági leszármazottja szerint az eredmény nagyon fontos a család, illetve a Franklin-expedíció iránt érdeklődők számára. Mint mondta, nagyon hálásak a kutatóknak.
Az elátkozott expedíció történetét a helyi inuitok segítségével, levelek elemzésével, illetve a holttestek vizsgálatával tudták rekonstruálni. A HMS Erebus és a HMS Terror 1845 júliusában a Grönland nyugati partjainál fekvő Baffin-öbölnél várakozott. A hajók 1846 szeptemberében a Vilmos király-sziget közelében rekedtek meg a jégben. A legénység feltételezhetően még hosszú ideig a hajón maradt, azok viszont már nem szabadultak ki.
Franklin 1847 júniusában halt meg, a csoport ekkor hagyta hátra a HMS Erebust és a HMS Terrort. A túlélők kétségbeesésükben megpróbálták megtenni a szárazföldhöz vezető 400 kilométeres utat. Bár viszonylag messzire jutottak, senki sem érte el a célt.
1848-ban egy mentőosztag érkezett a térségbe, a későbbiekben pedig több kutatócsoport is igyekezett felderíteni, mi történt az expedícióval. A hajóroncsokat 2014-ben, illetve 2016-ban találták meg. A későbbi vizsgálatok felfedték, hogy a legénységgel éhezés, hipotermia, vitaminhiány, tüdőgyulladás, tuberkulózis és ólommérgezés végzett, egyes csontsérülések arra utalnak, hogy a túlélők kannibalizmusra kényszerültek.
A holttestek többségének kilétét még ma is homály fedi, Gregory azonosítása ezért fontos mérföldkő. Douglas Stenton, a Waterlooi Egyetem antropológusának és kollégáinak célja az, hogy további áldozatokat is azonosítsanak.
