A Jeges-tengeren a jég kiterjedése minden évben szeptember közepén éri el minimumát. A 42 éve rendelkezésre álló adatok alapján 3,74 millió négyzetkilométerrel az idei volt a második legkisebb kiterjedés. A kutatók szerint napjainkban a nyár végére 50 százalékkal kisebb területet takar jég, mint 40 éve.
Julie Brigham-Grette és Steve Petsch, az Amhersti Massachusetts-i Egyetem munkatársai az EarthSky oldalán mutatták be a problémát.
A szakértők az északkelet-oroszországi Elgigitgin-tóból gyűjtöttek be üledékmintákat 2013-ban. Ezek elemzése felfedte, hogy a pliocén korban a sarkvidék környezete egészen más volt: a korszakban a területen egy hatalmas erdő, és nem ritka növényzet terült el. Ekkoriban a Földön csak az Antarktiszon létezett nagyobb, állandó jégtakaró, a kevés jég és a melegebb klíma miatt pedig a tengerek szintje 9-15 méterrel állt magasabban a mainál.
Fontos különbség továbbá, hogy a pliocén korban a szén-dioxid-szint természetes folyamatok hatására, lassan emelkedett, így az élővilágnak volt ideje alkalmazkodni, míg az üvegházgázok koncentrációja és az átlaghőmérséklet az iparosodás kezdete óta az emberi tevékenység miatt rendkívül gyorsan nőnek. Az 1880-as évek óta nagyjából 1 Celsius-fokos felmelegedést tapasztalt a bolygó, ez az elmúlt 65 millió év leggyorsabb felmelegedése.
A hőmérséklet emelkedése ugyanakkor régiónként változhat, a sarkvidéken például a jég és a hó olvadásával egyre több sötét felület bukkan elő, ami növeli a hőelnyelést. Az adatok alapján az Arktiszon így már 5 Celsius-fokos felmelegedésről beszélhetünk.
A szakértők attól tartanak, hogy amennyiben nem sikerül megállítanunk a klímaváltozást, úgy évmilliók óta nem látott állapotok alakulhatnak ki a Földön.
