A Stanford Egyetem átfogó genomanalízissel mérte fel az ősi polinéziaiak és az észak-amerikai őslakosok kapcsolatát. Az eredmények igazoltak egy régi felvetést, mely szerint a mai Kolumbia lakóinak voltak kapcsolataik a távoli szigetvilág népességével.
Alexander Ioannidis, az intézmény PhD-hallgatója és a csapat tagja szerint izgalmas látni, hogy a modern genetika hogyan járul hozzá a történelmi és régészeti kérdések megválaszolásához. A szakértők bizonyos azonos kulturális jelek, például kifejezések alapján korábban is feltételezték, hogy az amerikai őslakosok és a polinézek érintkeztek egymással az európaiak megérkezése előtt.
Bár ezek mind árulkodó jelek, az új tanulmány az első, amely az elképzelést genetikai adatokkal is alátámasztja. Korábban a szakértők főként korabeli csontok elemzésével próbálta igazolni a feltételezett kapcsolatot, az ősi maradványokban azonban ritkán marad fenn megfelelő állapotban a DNS. A csapat több mint 800 dél-amerikai, mexikói és polinéziai személy génjeit vizsgálta, és olyan DNS-részletekre bukkant, melyek közösek, és több száz évre visszavezethetőek. Úgy tűnik, ha csak rövid időre is, de valóban volt kapcsolat a csendes-óceáni szigetvilág és a mai Latin-Amerika között.
Az ősi polinéziaiak Kolumbia területén érhették el a kontinenst, Ioannidisék nem zárják ki, hogy utóbb az édesburgonya mellett néhány helyi őslakost is magukkal vittek. A statisztikai analízisek alapján az eset valamikor 1200 körül történhetett.