Egy friss tanulmány alapján genetikai sokszínűségének hiánya okozhatta a neandervölgyi ember kihalását – írja az MTI. Az évek során számos elmélet született arról, hogy mi okozhatta a Homo neanderthalensis eltűnését, miközben a faj látszólag szinte ugyanolyan kapacitásokkal rendelkezett, mint a Homo sapiens.
A neandervölgyiek nagyjából 30 ezer évvel ezelőttig éltek Európában, eltűnésük a tudományos világ egyik rejtélye. Daniel Garcia-Martínez, a spanyolországi Nemzeti Evolúciókutató Intézet (CENIEH) munkatársa kollégáival több neandervölgyi első nyakcsigolyáját is megvizsgálta. A csapat arra jutott, hogy a populáció kismértékű genetikai sokszínűséggel rendelkezett, ami korlátozta az alkalmazkodó-képességüket, és ezáltal a fennmaradásuk lehetőségét is.
Az első nyaki csigolya, más néven az atlas anatómiai variánsaira koncentráltunk. Ezek a variánsok szoros kapcsolatban állnak a genetikai sokféleséggel: minél nagyobb egy ilyen anatómiai variáns elterjedtsége, annál kisebb a populáció genetikai sokfélesége
– mondta Carlos A. Palancar, a madridi Természettudományi Nemzeti Múzeum munkatársa.
A Homo sapiensnél az elmúlt években alaposan felmérték az atlas változatait. A modern embernél a csont egy-két különböző anatómiai variánst mutatott az esetek csaknem 30 százalékában. Az új kutatásban a horvátországi Krapina lelőhelyről származó három csigolyát elemezték, és egyéb lelőhelyek, így El Sidrón vonatkozó adatait is felülvizsgálták.
A krapinai lelőhely mintegy 130 ezer éves, míg az El Sidrón nagyjából 50 ezer éves. Krapinából származik a legtöbb feltárt neandervölgyi-maradvány. Így ezek a minták különösen értékesek a faj genetikai sokszínűségének vizsgálatát tekintve, hiszen az egyedek valószínűleg ugyanahhoz a populációhoz tartoztak
– mondta García-Martínez.
