Kedden két, nagyon is pozitív, reményt keltő hír jelent meg a koronavírus elleni gyógyszerekkel kapcsolatban. Az egyik arról szólt, hogy az egészségügyi Világszervezet (WHO) soha nem látott méretű, globális tesztsorozatot indít már létező, a COVID-19 ellen hatékonynak vélt anyagokkal. A lényeg a gyorsaság, és hogy az eredmények minél szélesebb körből származzanak, ennek érdekében eltekintenek például a placebóhatást kiszűrni hivatott lépésektől is.
A másik szerint a Koronavírus Kutató Akciócsoport a Pécsi Tudományegyetemen a héten megkezdi a már rendelkezésre álló, potenciálisan vírusellenes hatóanyagok tesztelését.
A laikusban akaratlanul is fellángol a remény, pedig mindez még mindig nem azt jelenti, hogy „holnapra” meglesz a gyógyszer, ámbár ha valamelyik működik, az jelentősen felgyorsítja a folyamatot. A két bejelentés értelmezésére Kacskovics Imre professzort, az ELTE TTK dékánját, az Immunológiai Tanszék vezetőjét kértük.
Nem elhanyagolható a siker esélye
„Békeidőben” a gyógyszerfejlesztés sok százmillió dollárt és átlagosan egy évtizedet igénylő folyamat. Az ígéretesnek vélt szert kezdetben laboratóriumban tesztelik sejtszinten, pozitív eredmény esetén állatmodellekre térnek át, majd végső lépésként indulnak az úgynevezett klinikai tesztek, vagyis a humán vizsgálatok. Először egészséges önkéntesek kis csoportja kapja meg, ilyenkor többek között azt értékelik, hogy okoz-e nem várt megbetegedést, hogyan ürül a szervezetből, stb.
Második lépésként maroknyi fertőzött emberen próbálják ki, itt a fő kérdés, hogy mennyire hatékony a betegség ellen, illetve továbbra is kiemelt szempont a biztonság: jár-e mellékhatásokkal a fertőzött szervezetben? Ha a hatóanyag itt is jól teljesít, tömegeken, akár sok ezer páciensen tesztelik: minden emberi szervezet más és más, az apró eltérések befolyásolhatják a szer hatását. Nyilván olyan gyógyszerre van szükség, ami az emberi populáció túlnyomó többsége számára beválik.
Fentiekből látszik, hogy a hatékonyság és a biztonság a két fő szempont. A már engedélyeztetett, terápiás célból alkalmazott szerek legalábbis biztonságosak, így ha valamelyik működne a koronavírus ellen, azzal éveket spórolhatnánk
– mondja a 24.hu-nak Kacskovics Imre. Hozzáteszi: nem elhanyagolható annak az esélye, hogy találunk ilyen hatóanyagot.
Ígéretes hatóanyagok
A WHO által globális tesztre utalt egyik hatóanyag egy malária és autoimmun betegségekre törzskönyvezett vegyület, a klorokin. A COVID-19 tüdőgyulladást vált ki, az eddigi kutatási eredmények pedig rámutatnak, a halálozásokért elsősorban a tüdőgyulladás hevessége felelős.
Tudjuk, hogy maga a gyulladás az immunrendszerünk önvédelmi reakciója, a súlyos betegekben azonban ez károsan heves, így ennek tompításával a betegség lefolyását lehetne enyhíteni: a beteg tehát nem „meggyógyulna” mintegy varázsütésre, hanem a tünetei szelídülnének, növelve a túlélés esélyét. Más hatóanyagok az immunrendszer gyulladási tünetéért felelős rendszereket gátolják. Ilyen a Kevzara, ami az interleukin-6 receptorokat gátolja, és ettől szintén a tüdőgyulladás hevességének enyhítését várják.
A WHO „minilistáján” szerepel még egy nemrégiben megjelent antivirális hatóanyag, a remdesivir, illetve a béta-interferon. Előbbi egy pici molekula, a szervezeten belül gátolja a vírusok szaporodását, és úgy tűnik, hogy a koronavírus dolgát is megnehezítheti. Utóbbit természetes módon maguk a sejtek is termelik (alfa- és béta-interferont), a sejteket ellenállóvá teszik a kórokozók támadásaival szemben, és gátolják azok fertőzőképességét.
Más környezet, más hatás
Korábban említettük, elég kevés az esély, hogy bármelyik is beválik a koronavírus elleni „gyógyszerként”, ám ha mégis, még mindig számos fontos kérdésre kell választ találni.
Fontos rizikófaktor például, hogy kórképek gyógyítására alkalmas hatóanyagok a koronavírussal esetleg olyan interakcióba bocsátkoznak, ami kizárja alkalmazásukat
– jegyzi meg Kacskovics professzor.
A nemzetközi tudományos közösség most, amit lehet, feláldoz az ellenszer mielőbbi kifejlesztése érdekében, a gyorsaságot szolgálja az is, hogy a fenti vegyületeket egyszerre próbálják ki a világ minden táján. Ennek oka nemcsak az, hogy a lehető legtöbb teszteredményt gyűjtsék be minimális idő alatt, hanem hogy az egész emberiség számára hatékony megoldást keresnek.
Márpedig minden embertípus más, földrajzilag is megfigyelhetők apró genetikai különbségek, amelyek adott kórokozó jelenlétében befolyásolhatják a szervezet reakcióját egy-egy készítményre. A skandináv országok lakói között például elhanyagolhatóan kevés a laktózintoleranciával küzdők száma, míg Spanyol- vagy Olaszországban az a ritkaság, ha valaki bírja a tejet.
Még nem gyógyszer
A pécsi egyetemen induló kutatások más lapra tartoznak, ott úgynevezett modellrendszerben dolgoznak. Laboratóriumi körülmények között a vírust sejtekre helyezik, szaporítják, majd gyakorlatilag minden olyan anyagot kipróbálnak rajta, ami elpusztíthatja, megakadályozhatja a sejtekhez való csatlakozását vagy szaporodását.
Elsősorban vírusgátló hatóanyagokat, de akár gombatoxinokat is kipróbálnak, ez a fázis fontos és széles körben alkalmazható tudományos eredményekre vezethet, de egyelőre nagyon messze van még a gyógyszeres kezelés kifejlesztésétől. Nagyon kisarkítva, csak hogy megértsük: ha mondjuk a gyilkos galóca méreganyaga hatékonyan pusztítja a COVID-19-et, gátolja szaporodását, attól még senkinek nem tanácsos gyilkos galócát fogyasztania.
Kiemelt kép: Murtadha Al-Sudani / Anadolu Agency /AFP
