A világtörténelem tele van furcsa adónemekkel, amelyeknek azért a maguk korában megvolt a maguk logikus magyarázata, vagy az állam esetleg más oldalról közelített egyes ma is adózó tevékenységekhez, mint ahogyan most ismerjük. A Múlt-kor.hu összeállítása több példát is hoz.
Gyávák adója
Angliában 1712-ben tapétaadót vezettek be, a mintás és festett tapétákra kellett fizetni négyzetjardonként. A század vége felé, 1783-ban pedig a téglákat adóztatták meg, és bár ma joggal furcsálljuk, mindkettő vagyonadónak számított. Azért a briteket nem kell sajnálni, egyfajta adóelkerülés szándékával elkezdtek nagyobb téglákat gyártani.
Nagy Péter orosz cár a szakállviselésre vetett ki járulékot, számára a modernizáció része volt a simára borotvált férfiarc, míg a szőrzet a keleties stílus, a maradiság jele volt. Aki sem nem fizetett, sem nem borotválkozott, azt a hatóságok lefogták és nyilvánosan szabadították meg arcdíszétől.
Ma már a gyávák adója is nehezen értelmezhető, pedig Európa több országában alkalmazott, fontos adóforma volt. Azok a nemesek ugyanis, akik nem voltak hajlandók hadba vonulni, bizonyos összeg fejében megválthatták a harctéri szolgálatukat – a megfelelő számú katonaságot nyilvánvalóan fedezni kellett valamiből. A vizelet megadóztatásával még kiötlője is tréfálkozott, ám tényleg nem felesleges, népnyúzó intézkedés volt.
A pénznek nincs szaga
Titus Flavius Vespasianus sikeres hadvezérből lett császár Kr.u. 69-ben, és rögtön azzal kellett szembesülnie, hogy üres kincstárat örökölt. Így hát minden 1ehetőséget megragadott a pénzszerzésre, igen kreatív ötletei voltak, és szerette a humort is. Szerette a humort is, Suetonius a Caesarok életében így ír róla:
A római vizeldék megadóztatása is a császár ötlete volt, és úgy tűnik, ezt környezete is furcsállta. “Titus, a fia, egyszer szemére vetette, hogy még a vizelés megadóztatását is kieszelte; Vespasianus erre Titus orra alá dugta az első befizetésből származó pénzdarabot, s közben azt tudakolta, bántja-e a szaga, Titus tagadó válaszára azt mondta: pedig látod, ez abból a vizeletből való.” Innen származik a mondás, miszerint a pénznek nincs szaga.
Persze ki kell emelni, hogy Vespasianus nem a vizelést, hanem a vizeldéket adóztatta meg. A nyilvános illemhelyeket ugyanis általában gyapjúkallózók üzemeltették, a gyapjú tisztításához használták az emberi vizeletből kinyer a császár tehát nem esett túlzásba, valójában egy termék után szedett pénzt. A törvény és a hozzá fűződő anekdota viszont annyira közismert lett, hogy az olaszok máig vespasiónak nevezik az utcai vizeldét.
