Tudomány

Több száz medvét lőnek ki a környéken

Van olyan helyzet, hogy tényleg el kell távolítani a csúcsragadozókat, de a módszer nem mindegy – a „vaktában lövöldözés” csúnyán visszaüthet.

Csúcsragadozók jelenléte egy területen minden körülmények között örömhír, hiszen azt jelenti: „alattuk” is minden szint egészséges, az élővilág jó állapotban van. Persze nem mindenki osztozik a természet örömében, a medvék és farkasok felbukkanását sokan rossz érzéssel figyelik, gyakran érkeznek hírek kilövésekről, vadászati kvótákról.

Fotó: Biosphoto / François Gilson

A Greenfo cikke szerint Szlovéniában nem kevesebb mint 200 medvének kell elpusztulnia: 175-öt kilőnek, a többi – legalábbis a „számítások szerint” – természetes módon hullik el. Az országban becslések szerint 900-1000 medve él, míg a hatóságok 400 egyedet tartanak optimálisnak a gazdák szempontjából. A 80 farkasból 11-et ejtenének el. És itt jön a kérdés. Mit jelent az optimális egyedszám egy adott területen? A válasz röviden annyi, hogy nincs optimális egyedszám. Akik erről beszélnek, két különböző elméletet szeretnénk ráhúzni ugyanarra a problémára.

Az viszont biztos, hogy medvék, farkasok véletlenszerű kilövése rendkívül káros lehet akár még a gazdálkodók szempontjából is – akik érdekében pedig az egész megkérdőjelezhető eljárást végrehajtanák.

Dr. Patkó László vadbiológussal, a WWF Magyarország Nagyragadozók program vezetőjével beszélgettünk.

Ökológiai határ

Vadászati kvóták meghatározásánál általában a terület eltartóképességére hivatkoznak, a kifejezést szereti média, és elfogadja a közvélemény is: igen, igen, túlszaporodtak, nincs mit tenni. No, de ki mondja meg, hogy mennyi az annyi? A természet nem számolgat, az embereket pedig tudjuk, sokszor még a legjobb szándék mellett is érdek hajtja.

Az ökológiai eltartóképesség, vagy a környezet eltartóképességének határa dinamikusan változik, mindig ott lehet meghúzni, ahol a populáció sokasodása miatt az egyedre jutó erőforrások csökkenni kezdenek. Ilyenkor visszaesik a létszám, az erőforrások regenerálódnak, és az egész kezdődik elölről, grafikonon egy szabálytalan hullámvonalként ábrázolhatnánk.

Kissé sarkítva arról van szó, hogy ha nagyon sok a szarvas, „letarolják” az erdőt, táplálékhiány alakul ki, a legyengült állatok elpusztulnak. A növények erre fellélegeznek, új erőre kapnak, a bőségesebb táplálékra a szarvasok is újra sokasodni kezdenek. Így megy ez minden faj esetén végestelen végig, összességében fenntartva azt, amint mi szeretünk a „természet egyensúlyának” nevezni.

Gazdasági, szociális határ

Létezik azonban egy másik fogalom, az ökonómiai, azaz gazdasági vagy szociális eltartóképesség. Azt jelenti például, hogy adott legelő hány jószágot tud jóllakatni úgy, hogy közben folyamatosan megújul, magyarán hosszú távú gazdálkodást tesz lehetővé. Az időjárás, kártevők nyilván árnyalhatják a képet, de alapvetően egzakt fogalom, a tervezést segítő gazdasági mérőszám.

Más kérdés, ha ezt vadállatokra, főként csúcsragadozókra alkalmazzák, ilyenkor az »eltartóképesség« határa ott van, ahol az állat elkezd kárt okozni. Innentől pedig belép a képletbe az ember, tucatnyi érdek ütközik

– fejti ki a 24.hu-nak a szakember.

Medvék és farkasok tekintetében tehát rendkívül nehéz megfogni, valójában a lobbiérdekek nyomán alakul ki, hogy mit tekintenek ideális populációméretnek, és mikor, hány állat kilövését rendelik el. Az Európai Unió vonatkozó irányelvei csak a kereteket jelölik ki, így lehet Szlovéniának „túl sok” 1000 medve, hivatalosan 400-at akar, míg a szlovákok kompromisszumra jutva boldogok a jelenlegi 1300-as medveállományukkal.

Fotó: Julian Stratenschulte/dpa/AFP

Románia más kérdés, ott az állományfelmérés módszertana alapvető tudományos követelményeknek sem felel meg, ezért 2016-ban meg is tiltották a medvék kilövését, amíg ez meg nem történik. Biztos, hogy Erdélyben található a legnagyobb európai barnamedve-állomány, de a 6-8 ezres becslést nem lehet készpénznek venni.

Néha fel is fújják

Hogy lehet mégis objektív módon, ember és vad számára is a legelőnyösebb módon meghúzni a határt? A szakember szerint első lépésként mindent meg kell tenni a ragadozók okozta gazdasági károk megelőzése érdekében, ennek számos eszközére – például villanypásztor és őrkutya – most nem térünk ki. A legfontosabb tehát a megelőzés (prevenció) lenne, de több országban a medve, farkas által elragadott haszonállatért éppúgy kártérítés (kompenzáció) illeti a tulajdonost, mint mondjuk jégkár esetén.

Egyáltalán nem mindegy a média és rajta keresztül a tömegek hozzáállása sem. Olaszországban például szociológiai kutatások kimutatták, hogy a pásztorok problémái között messze hátul szerepel a medvék, farkasok károkozása, mégis mindig ezzel kerülnek be a hírekbe. Patkó László ezt helyiekkel folytatott beszélgetései tanulságaival támasztja alá:

Az olasz pásztorok nyilván jobb megélhetést és életkörülményeket szeretnének, elektromosságot, kutakat, sőt internet elérhetőséget is a legelőn található kunyhóikba, ahol gyakran 4-5 hónapot tartózkodnak egy évben, de ez nyilván senkit nem érdekel. Ám ha farkas- vagy medvetámadásról panaszkodnak, máris fókuszba kerülnek, alkalmuk adódik egyéb problémáik megoldásáért is szót emelni.

Több száz kilövés

A vadbiológus ugyanakkor felhívja a figyelmet, a ló túloldalára sem szabad átesni. Ha ember és állat összeütközésének megelőzésében elmentünk a falig, a megelőző intézkedések sorát kimerítettük, és még így sem jártunk sikerrel, akkor lehet az egyes egyedek kiemeléséhez folyamodnunk. Erre az Európai Unió Élőhelyvédelmi irányelve is lehetőséget biztosít, de csak mint utolsó megoldás, a problémás, emberi életet veszélyeztető állatok esetén.

Ám túl sok a kiskapu, ami az egyes államok szintjén a gyakorlatban lobbiérdekeknek szolgáltatja ki nagyragadozóinkat.

A szakértő szerint a legnagyobb egyetértés Szlovákiában alakult ki, évente 30-40 problémás állat elejtésére adnak engedélyt, Romániában ez a szám tavaly 140 volt. Szlovéniában viszont a medvenépesség körülbelül 20 százalékáról beszélünk, de a végső cél mint láttuk a cikk elején is,  a jelenlegi állomány akár 60 százaléka is lehet.

A nagy medve szabályozza a népességet

Cikkünk elején utaltunk rá, hogy a tudományos alapokat nélkülöző állománygyérítés – legyen az indokolt vagy nem – csúnyán visszaüthet, medvéknél és farkasoknál is növelheti a gazdasági kárt. Kezdjük a medvékkel.

A barnamedve anyák évekig nevelik bocsaikat, és amíg az ifjak meg nem kezdik önálló életüket, nem is párosodnak újra. A hímeknek ez persze rendkívül „fájdalmas”, ezért gyakran előfordul, hogy megölik a kölyköket, hogy a nőstény utána velük párosodjon. Vagyis egyes megfigyelések szerint a barnamedvék saját populációik fontos szabályozói.

Amikor a kvótát kiadják, a vadászok érthető módon a legnagyobb trófeát adó egyedet ejtik el – így paradox módon egy hím medve elejtése növelheti a populáció létszámát.

A farkasnál visszaüthet

A farkasoknál más a helyzet, a falkát az anya, az apa és azon utódaik alkotják, akik felnőtt korukra is a családban maradtak. Itt erőszaknak sokszor nincs is helye a falkában, itt írtunk erről bővebben.

Nemsokára megszülethetnek a magyar farkasok
Nemrégiben ért véget a farkasok és hiúzok násza, az első farkaskölykök mostanában jönnek világra, a szoptató anyafarkast a falka eteti.

A vadászat során pedig előfordulhat, hogy a „vezérek” esnek áldozatul. Csakhogy hiányukkal a csapat feloszlik, az állatok egyedül, vagy két-háromfős bandákban próbálnak boldogulni, ez pedig visszaüthet. Fiatalok, tapasztalatlanok, a kellő létszám sincs meg komolyabb zsákmány elejtésére, érthető módon fognak a védekezésre gyakorlatilag képtelen háziállatok felé fordulni.

Kiemelt kép: Biosphoto / François Gilson

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik