Tudomány

Európa megtapasztalta a ránk váró poklot

A rekordmeleggel a jövő mutatkozott be a kontinens nyugati felén – elmagyarázzuk, miért.

Múlt hét második felében évszázados melegrekordok dőltek Európa nyugati felén, 40 fok feletti értékekkel küzdött Franciaország, Németország, soha olyan meleget nem mértek még Hollandiában és Belgiumban, vasárnapra pedig a hőség elérte Svédország északi tájait is: 35 fok volt a sarkvidéken. Sorolhatnánk még, de a lényeg, hogy a hőhullámok nyaranta gyakoribbak, forróbbak, és egyre messzebbre nyúlnak fel az északi területekre.

Mi történik ilyenkor a légkörben? Mi okozza a forróságot, és a jelenség hogyan függ össze a klímaváltozással? Molnár László meteorológust, a Kiderül.hu munkatársát kérdeztük.

Anticiklon forralta a nyugatot

A múlt hét közepén egy rendkívül erős anticiklon alakult ki a térségben, amely »felrántotta a meleget« Afrikából, kialakult egy masszív déli csatorna, amelyen keresztül a forró légtömegek északnak hatoltak

– mondja a 24.hu-nak a meteorológus.

Mi a szélén helyezkedtünk el, ezért Magyarországon „csak” 33-35 fokokat mérhettünk, majd megérkezett hozzánk az ilyenkor igencsak szokatlan, a hétvégi öszönvízszerű esőket okozó mediterrán ciklon.

Mára nyugaton is „helyreállt a rend”, megszűnt az extrém forróság, a beálló zonalitás lassan visszahűti a térséget az ilyenkor szokásos szintre. Vagy csak kicsivel fölé… Témánk szempontjából viszont most a zonalitás a lényeg, ezzel érkeztünk el az éghajlatváltozás jelentette, mélyebben fekvő okokhoz.

Fotó:Thomas Warnack / dpa / AFP

Zonális: a nyugodt és kiszámítható

A régóta fennálló klimatológiai viszonyok között az északi és a déli félteke 60-30 szélességi köre közötti terület – a skandináv országok kivételével ez lefedi egész Európát is –időjárását az év olyan 60-70 százalékában a nyugat-keleti irányú, úgynevezett zonális áramlás határozza meg.

Általában nyugalom, lassú változások jellemzik, a frontok és egyéb légköri jelenségek viszonylag kiszámíthatóan és nem túl nagy szélsőértékkel követik egymást. Ez a tipikus „régen minden jobb volt” esete az időjárásra vetítve, és tényleg jobb volt: meleg nyarak néhány napnyi kánikulával, egy-egy viharral, ősszel pedig készíthettük a szánkót és a korcsolyát, mert biztosra lehetett venni, hogy télen lesz hó és fagy.

Meridionális: a vad és szélsőséges

Az év fennmaradó, nagyjából 40 százalékában viszont a meridionális áramlás jellemző, és még mindig a „normálisnak” tekintett sokéves átlagról van szó. A légtömegek itt észak-déli irányban mozognak, úgy képzeljük el, mint egy hullámot, aminek teknőjében sarkvidéki hideg levegő tör délnek, csúcsain Egyenlítő közeli meleg áramlik magasan északra. Közel sem olyan barátságos, mint a zonalitás:

Gyorsan változó, kiszámíthatatlan és extrém helyzeteket produkáló időjárást okoz, az elmúlt években igen gyakran tapasztalhattuk: korai nyarat idéző téli napok, brutális szél, özönvízszerű esők vagy hosszú aszály

– magyarázza a szakember.

Meridionális áramlás esetén dőlnek a mindenféle rekordok, ami önmagában még nem ördögtől való, hiszen amint fent is írtuk, az év kisebbik részében ugyan, de időjárásunk fontos alakítója. Na meg persze korábban is születtek új rekordok – hivatkoznak még most is az éghajlatváltozás tudományos és bőrünkön érezhető tényeivel mit sem törődő tagadói. Csakhogy nem ennyire sűrűn, és nem is ilyen meredeken emelkedő értékekkel.

Fotó: Dominique Faget / AFP

A lényeg: egyre rosszabb lesz

A meridionális áramlást ugyanis az egyenlítői meleg és a sarkvidéki hideg légtömegek energiakiegyenlítődése generálja. Logikusan minél inkább felforrósodik az Egyenlítő térsége, annál intenzívebben, vadabbul „cserél helyet” a sarkkör hideg levegőjével.

Az afrikai meleg egyre északabbra, míg a sarki hideg mind délebbre jut, miközben a nagyobb hőkülönbségből adódó több energia komolyabb szélsőségeket produkál: a légköri hullám egyik felén hőhullámok, aszály, míg a másikon hideg és extrém viharok.

A meridionális hullámok nemcsak nagyobb amplitúdón mozognak, hanem a globális felmelegedés hatására gyakrabban alakulnak ki és hosszabb ideig maradnak meg. Már most azt mondhatjuk, hogy fordult a kocka: térségünkben az év 60-70 százalékában a meridionális áramlás okozta szélsőségek uralják időjárásunkat.

Hol lesz a vége? Ezt ma még senki nem tudja megmondani, ám a tendencia azt mutatja, a helyzet elég gyorsan romlik, magyarán a jövőben még durvább és még gyakoribb időjárási szélsőségekre számíthatunk.

Kiemelt kép: Bertrand Guay / AFP

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.