Tudomány

Három módon fertőzhetnek meg minket a legyek

A lábaikkal ízlelgetik a bőrünket, ételeinkre kórokozókat hordhatnak, és sokszor tényleg rendkívül idegesítőek. Mégsem lenne jó nélkülük élni.
Korábban a témában:

Mindenki számára ismerős helyzet, amikor a jól megérdemelt pihenést a szobában döngicsélő, minden szabadon hagyott bőrfelületen percenként átgyalogoló legyek lehetetlenítik el. Ráadásul már gyerekként mindenki megtanulta, mennyire kellemetlen, akár fertőzést terjesztő lakótársak: kint a kutyagumit mászta össze, most az ételt. És persze ha az ember nincs résen, pillanatok alatt beköpik a húst.

A legyeknek nyilvánvalóan nem feltett szándéka a mi bosszantásunk, „idegesítő” mivoltukat életmódjukban kell keresnünk. Erről kérdeztük dr. Soltész Zoltán biológust, az MTA Ökológiai Kutatóközpont és a Magyar Természettudományi Múzeum kutatóját, a kétszárnyúak szakértőjét.

Rátapossák a bacikat az ételre

A legyek (a szúnyogokkal együtt) rendszertanilag a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe tartoznak, hazánkban mintegy 6500 fajuk ismert. Otthonainkban leginkább a filantróp, azaz emberhez kötődő házi léggyel, valamint a köznyelvben döglégyként ismert fémes legyekkel és az erjedésnek indult gyümölcsöt pillanatok alatt nagy tömegben ellepő muslincákkal találkozhatunk. Témánkat tartva maradunk a házi legyeknél.

Logikus módon élelem reményében keresik az ember közelségét, eközben pedig valóban képesek kórokozókat elszórni, méghozzá három különböző módon. Először is mechanikusan: a trágyán, állati dögökön vagy bármely kétes tisztaságú helyen a lábukra ragadt kórokozók élelmiszereken és a bőrünkön kötnek ki, a legyek közvetítésével.

Nyállal és ürülékkel is fertőzhetnek

Másrészt a nyálukkal, amikor elkezdenek enni az asztalon kifolyt maradékokból vagy közvetlenül az ételből.

A legyek szájszerve nyalogatásra, szívásra alkalmas, ezért először kiöklendezik a nyálukat, vagy begyükből előemésztett táplálékot juttatnak vissza majd az így feloldott, elfolyósított, »előemésztett« pépet visszaszívogatják. A hányadékból kórokozók juthatnak a felületre

– részletezi a 24.hu-nak Soltész Zoltán.

Harmadrészt pedig az ürülékükkel kerülhetnek baktériumok akár közvetlenül az ételünkben is. A legyek emésztése rendkívül gyors, bélrendszerükben nem pusztulnak el például a trágyán korábban felszívogatott kórokozók, ezért a rovar jó eséllyel telepotyogtatja velük a konyhát és mindent, ami ott van.

Fotó: iStockphoto

A beköpött hús és gyógyító csontik

Kevés kiábrándítóbb látvány létezik, mint mikor a vasárnapi húslevesbe szánt karajban nyüzsögnek a légylárvák, vagy akár csak a petéket szúrjuk ki rajta. Az embernek megenni nyilván nincs gusztusa, pedig alapos főzéssel fertőzéstől nem kell tartani – a szakember viszont inkább a lárvák orvosi hasznosítására hívja fel a figyelmet.

A nehezen gyógyuló sebek kezelésére bevált módszer a légylárva-terápia, amikor steril lárvákat helyeznek a sebbe. Ezek kirágják az elhalt szöveteket, az élőt érintetlenül hagyják, miközben a keringést serkentő mikromasszázst is nyújtanak.

Precízebbek, mint a sebész szikéje, és például súlyos cukorbetegek esetén akár valamely végtag amputációjától is megmenthetik a beteget.

Kóstolgatják az embert

Egyszerű, mégis rendkívül érdekes oka van annak is, hogy a „szemtelen legyek” miért sétálgatnak elszántan, elűzhetetlenül és folyton vissza-visszatérve a bőrünkön:

Ízlelősejtjeik a lábukon találhatók, ha valamin »sétálgatnak«, azt valójában kóstolgatják, mintát vesznek, hogy ehető-e vagy sem

– emeli ki a biológus.

A szobában sem jókedvükből döngicsélnek elviselhetetlenül, hanem mert nem találják a kiutat. Összetett szemük jó látást biztosít, de a felbontása rosszabb a miénknél – cserébe viszont sokkal adott idő alatt több képkockát tudnak megkülönböztetni, rendkívül gyorsan képesek reagálni a veszélyre.

Elképesztően szaporák

Összességében viszont a legyek rendkívül fontos tagjai az ökoszisztémának, és nemcsak rengeteg bomló szerves anyag eltakarításával, hanem számos faj számára szolgálnak alapvető táplálék gyanánt. A fecskék utóbbi időben tapasztalható megfogyatkozásának is egyik oka az állattartás visszaszorulása, Soltész Zoltán szavaival: „a trágyát fecskévé alakítják”.

Ideédesgettük a fecskéket, most megöljük őket
Magyarországon a mediterrán madármészárlásnál is barbárabb pusztítás zajlik, százával verik le a fészkeket a fiókák és sokszor a tojó halálát okozva ezzel. Például azért, mert fecsferikélnek.

Még mindig a házi légynél maradva, e repülő rovarok élettartama körülbelül 30 nap, ezalatt a nőstény 4-5 alkalommal rak le tojásokat, összesen mintegy 1000-2000 darabot. Csupán elméletben, de ha mindegyikük túlélne és továbbszaporodna, az ötödik generáció már 15 millió, az év során pedig több, mint 2×1032 -en rovart jelentene egyetlen anyától. Ezek súlya már összemérhető lenne a Föld tömegével, ám a környezeti hatások és a ragadozók gondoskodnak róla, hogy ez ne történjen meg.

Az utolsó őszi generáció imágó formában, vagyis kifejlett egyedként képes áttelelni, hogy aztán az első melegebb tavaszi napon aktiválja magát, és megkezdi a tojásrakást.

Kiemelt kép:Bartomeu Borrell / Biosphoto / AFP

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.