Világító sejtek mutatják, kinél nem hat a gyógyszer

Képzeljük el, hogy létezik egy mágikus módszer, ami jó előre, még a kezelés kezdete előtt megmondja, hogy egy daganatos megbetegedésre használt gyógyszeregyüttes hatékony lesz-e a beteg számára! Mivel előre tudjuk, hogy melyik kezelés nem jár majd sikerrel, nagyon sok időt spórolhatunk, és sokkal előbb elkezdhetjük a megfelelő terápiát, így pedig a túlélési esélyek is jócskán megnövekednek.

Ez nem a távoli jövő, és nem elképzelhetetlen sci-fi technológia: egy magyar fejlesztés, a SOLVO MDQ Kit már most képes ilyesmit előre jelezni, és javítani a betegségek gyógyítási esélyén. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium védnöksége a tíz legérdekesebb magyar innováció közé választotta a készletet, ami több klinikai kutatáson túl van már, és

akár azonnal is használható különböző betegségek kezelésénél.

MÉREGANYAGKÉNT LÖKHETIK KI A FEHÉRJÉK A GYÓGYSZERT

Az emberi szervezet nem egyformán reagál ugyanazon gyógyszerekre: vannak kezelések, amelyek valakinél azonnal használnak, másnál viszont teljesen hatástalanok. Az, hogy egy gyógyszer mennyire hatásos, a jelenlegi tudásunk szerint részben az úgynevezett transzporterfehérjéken múlik. Ezek a sejtjeink felszínén helyezkednek el, és az a feladatuk, hogy bizonyos anyagokat eltávolítsanak a sejtekből, vagyis szállítsák őket (innen jön a nevük is).

„Ezek a transzporterfehérjék nagyon fontos szerepet játszanak a normális élettani folyamatokban, részt vesznek például a hormonok hatásának szabályozásában, hiszen a hormonjaink egy részét is ezek távolítják el a sejtekből” – mondta a 24.hu-nak Hallgas Balázs, az eszközkészletet kifejlesztő MDQuest ügyvezetője.

„Többek között az is egyfajta szerepük, hogy az élelmiszerekkel a normális emésztési folyamatok során felvett idegen anyagokat, amelyek károsak lehetnek a sejtek működésére, eltávolítsák, és segítsenek a kiürülésükben. Az a sors fintora, hogy ezek a fehérjék nem tesznek különbséget abban, hogy az adott idegen anyag egy gyógyulási célból bevett gyógyszer-e vagy pedig egy olyan méreganyag, amit indokolt eltávolítani.”

A fehérjék tehát a gyógyszerekre is tekinthetnek méreganyagként, és ugyanúgy kilökhetik őket, mint a káros vegyületeket.

Ezt persze megfelelő eszközök nélkül nem lehet előre jelezni, ezért előfordul, hogy valakit hatástalanul kezelnek különböző gyógyszerekkel, mielőtt rájönnek, mi a megfelelő. „Mindannyian találkoztunk már, akár a hozzátartozóink körében is azzal az esettel, amikor egy egyébként hatásos és biztonságos gyógyszer egy arra érzékeny személynél mellékhatásokat váltott ki, vagy egyszerűen csak nem volt hatásos. Ennek előrejelzése a világon mindenhol az egyik legnagyobb kihívás, és nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a hatástalan kezelés elkerülhető legyen” – magyarázta Hallgas.

VILÁGÍTANAK A SEJTEK, HA BEFOGADJÁK A GYÓGYSZERT

Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy a multidrog-rezisztencia, vagyis a kezelés során adott gyógyszerekkel szembeni érzéketlenség általában a kezelés közben alakul ki, vagy akkor súlyosbodik. Ilyenkor éppen a gyógyszerek okozzák, hogy az előbb említett transzporterfehérjék megjelenjenek a sejtek felszínén, és elkezdjék kilökni onnan a hatóanyagokat.

Itt jön képbe a magyar fejlesztés, egy laboratóriumi használatra szánt reagens készlet, vagyis kit, ami tulajdonképpen 5 különböző oldat kis üvegekben. Az oldatok egy része festékanyagokat tartalmaz, amit a fehérjék ki tudnak pumpálni a sejtekből, a másik része pedig olyan gátló hatású anyagokat, amik a fehérjéknek ezt a szállítóképességét blokkolják. A mérőműszer a festékanyagokat látja, a képernyőn ezek „világítanak”, azaz rögtön egyértelmű, hogy mi történik velük –

ezek az oldatok helyettesítik a gyógyszerek hatóanyagát a kísérletben.

A vizsgálatot kezelés előtt, valamint a később létrejövő multidrog-rezisztencia miatt akár közben is érdemes elvégezni. Ilyenkor, ha az orvos korábban nem tapasztalt mellékhatásokat vesz észre, esetleg a kezelés hatása csökken, a vizsgálatot érdemes megismételni.

„Ez segít annak kizárásában, hogy a gyógyszer hatástalanságának hátterében multidrog-rezisztencia áll-e vagy más, ami miatt a gyógyszer elveszti a hatását. Például daganatos betegségben gyakori eset, hogy a daganatos sejtek gyors osztódása miatt a mutációk, genetikai változások gyakorisága magas, így kialakul egy olyan sejtcsoport, ami tovább osztódik, és már nem reagál a gyógyszerre, de ez nem a transzporterfehérjék miatt van, mert az adott gyógyszerhatóanyag nem is ürül a transzporterfehérjéken át. Természetesen előfordulhat ennek az ellenkezője is” – mondta Hallgas.

A nagyjából 90 perces vizsgálat alatt az élő fehérvérsejtekben a transzporterfehérjék megragadják a festékanyagot, és kilökhetik a sejteket határoló hártya külső oldalára. Ha a vizsgált beteg fehérvérsejtjein található fehérjék nagyon aktívak, akkor ezt a festékanyagot hamar kilökik, a sejtek pedig a műszer alatt halványabbnak látszanak. Ha kevésbé aktívak, akkor a festékanyag nagyobb része marad a sejten belül, fényesebb lesz a műszeren. Az laborban használt műszer ezután megszámolja, melyik sejtből mennyi van, és

számszerűsíti, hogy mennyire valószínű egy adott kezelés sikere.

A vizsgálat során nincs jelen gyógyszerhatóanyag, a gyógyszer-rezisztenciát úgy állapítják meg, hogy tudják, melyik transzporterfehérje melyik gyógyszermolekulát szállítja. Az első ilyen fehérjét az 1970-es években fedezték fel, azóta további 48-at azonosítottak.

„Ha tudjuk, hogy adott betegségben az első választandó gyógyszer egy olyan molekula, amelyet a transzportermolekulák szállítanak, akkor érdemes a betegnél megmérni, hogy mennyire aktívak a transzporterei,  hogy korán kiderüljön a kockázat. Ha a mérés alapján magas nála a transzporteraktivitás, akkor várhatóan kialakul nála a rezisztencia, és a kezelés hatástalan lesz” – magyarázta Hallgas.

„A mérés áramlási citométerrel történik, amely képes minden egyes sejt esetében meghatározni, hogy az a mérés során világít-e, vagy sem, vagyis sok, vagy kevés festékanyag maradt benne. Maga a mérőeszköz ott van minden nagyobb kórház laboratóriumában, ahol vérmintákat dolgoznak fel, és ebből a szempontból a diagnosztikai vizsgálat elvégzése nem igényel speciális eszközt.”

Érdemes azt is megjegyezni, hogy egy adott kezelés hatékonysága nem csak a multidrog-rezisztenciától függ, vagyis attól, hogy a transzporterfehérjék kilökik-e a hatóanyagot a sejtekből. Gátolhatja a hatást például az is, ha egy gyógyszer nem szívódik fel a bélből, nem jut el a megfelelő helyére, mert korábban lebomlik a májban, vagy a beteg genetikailag olyan fehérjét hordoz, amihez a gyógyszernek kellene kötődni, de nem tud. Ez mind okozhatja, hogy a betegnél az adott gyógyszer nem hat, és semmi köze hozzá a transzporterfehérjéknek. Az általános felfogás ezeket is gyógyszer-rezisztenciának hívja.

DAGANATOKNÁL ÉS AUTOIMMUN BETEGSÉGEKNÉL IS JÓ

A SOLVO MDQ Kit már több éve klinikai vizsgálatokon felel meg, eddig két nagy betegségcsoportra irányultak a kísérletek: onkológiai kórképekre és autoimmun betegségekre. Ez azt jelenti, hogy az eljárással

a daganatos megbetegedések és az autoimmun rendellenességek esetében is meg lehet állapítani a gyógyszer-rezisztenciát.

Most kezdődnek majd új fejlesztések reumatoid artritiszes betegek közreműködésével is. „Célunk, hogy az alkalmazást kiterjesszük fiatalabb korosztály vizsgálatára is, mert esetükben egy nem megfelelően kezelt, súlyos gyulladás maradandó következményekkel is járhat” – mondta Hallgas.

Az eszköz már piackész, egyes daganatos és autoimmun betegségek során bizonyítottan pontos eredményt tud nyújtani. Hallgas szerint azonban idő kell ahhoz, hogy egy új diagnosztikus eljárást a szakmai közösség befogadjon – ezt pedig leginkább a fent említett klinikai vizsgálatokkal lehet felgyorsítani.

Nyitókép: Fotó: Motortion / iStock