Tudomány
Infant babies lying together atop sheet

Budapest a babák fővárosa

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 02. 26. 18:38

A magyar főváros élen jár babakutatásban, és kiderült: a kicsik értelmileg és érzelmileg is sokkal fejlettebbek, mint eddig hittük. Babakutató laborok bemutatkozóján jártunk.
Korábban a témában:

Hogyan vélekednek az egészen picik a világról? Mi alapján alkotnak véleményt, hogyan értékelik az információkat és miként tanulnak? A középkorban kis felnőttként kezelték a gyerekeket, de néhány évtizede is úgy gondoltuk, értelmi fejlődésük 2-3 évesen kezdődik. Annak bizonyítására, hogy még ez utóbbi is mekkora tévedés, Budapest a legjobb helyszín:

Fővárosunk a babakutatás központja, keresve is nehezen találunk a földön még egy várost, ahol ennyi világszinten működő babakutató labor működne, mint itt

– hangzott el a CEU-n rendezett konferencián, ahol négy fejlődéskutató műhely, közkedveltebb nevén babalabor mutatkozott be. Az előadásokat interaktív kiállítás színezte, a kutatási eredményekre támaszkodva pedig a tudósok egészen meglepő állításokat fogalmaztak meg:

  • A babák három hónaposan felfogják, ha valaki valakivel jót vagy rosszat tesz, és előbbit kedvelik.
  • Hat-hét hónaposan már észreveszik, ha valaki valamit rosszul tud, azaz gondolkodásukban megjelenik egy másik személy szempontja.
  • „Komolyabban” veszik azt az információt, amit anyanyelvükön osztanak meg velük.
  • Születésüktől fogva érzik, értékelik a ritmust.
  • Előnyben részesítik a tanított információt a hatékonyságnál.
  • A családi kutya tényleg egy szőrös gyerek.

A teljességre nem törekedhetünk, de igyekszünk bemutatni a legérdekesebb eredményeket.

Ahogy tanulta, úgy alkalmazza

Forgács Bálint, az ELTE PPK Kognitív Pszichológia Tanszék Babalaborának kutatója arról beszélt, a kicsik érzelmileg és értelmileg is sokkal fejlettebbek, mint eddig hittük: „elméleteket” gyártanak, már fél évesen el tudnak vonatkoztatni saját személyüktől, és el tudják dönteni, számukra mi a hasznos és releváns információ. Elmélet helyett két érdekes kísérlet bemutatásával bizonyítjuk.

Legyen részese a tudománynak

A kutatás folyamatos, a műhelyek várják a legkülönbözőbb korú babákat, akiknek az egész játék, szüleiknek pedig érdekes élmény. Alább a különböző csoportok nevére kattintva talál bővebb információt és a jelentkezés menetét.

Az egyikben adott volt egy doboz, amibe a felnőtt egy eszközzel (például színes pálcával) belenyúl, kipiszkál belőle valamit, közben anyanyelvén, a jól ismert, eltúlzott dajkanyelven magyarázza a kicsinek, mit is tesz. Ugyanez történik egy másik csoportban is, ám a verbális információ ott valamilyen idegen nyelven érkezik. Utána a babák következnek. Megkapják a felnőtt által használt eszköz pontos mását, ám olyan nagy méretben, amivel a feladatot már képtelenség végrehajtani, és egy másik tárgyat, ami erre alkalmas volt ugyan, de a kicsi előtt ismeretlen.

Fotó: CEU

Azok a babák, akikkel anyanyelvükön kommunikáltak, előbbivel próbálkoztak, fontos információnak értékelték az eszköz kiválasztását: „akkor is ezzel kell csinálni, ha ezt mutatták”. A másik csoportnak ez nem volt fontos, ők a funkcionálisan megfelelő eszközt használták. Miért? Nyilván nem ilyen tudatosan, de az anyanyelvi kommentár miatt fogadták el az információt kulturálisan hasznosnak és relevánsnak.

Preferálják a jó cselekedetet

A másik kísérletben tárgyakat mutattak nekik, azokat megnevezték és agyi elektromosságuk mérésével követték, hogyan reagálnak. Ha labdát láttak és hallottak, rendben volt a világ folyása, ám ha a labdára mondjuk kisautót mondott a felnőtt, agyhullámaikban mérhető volt, hogy észrevették az ellentmondást és meglepődtek rajta. Ami viszont számunkra meglepő: ugyanilyen meglepettséget mértek, amikor egy felnőtt eljátszotta, hogy nem látja a tárgyat és valami teljesen másnak hiszi. Magyarán 14 hónapos korban „kiszúrják”, ha a másik félreért valamit.

Granada, Andalusia, Spain
Fotó: Thinkstock

Határozott elképzeléseik vannak arról is, mi a helyes és mi nem. Egy képernyőn borzasztó egyszerű grafikával egy sárga „szmájli” próbált feljutni a meredek hegyre. Egyszer szemből jelent meg a kék négyzet és hátráltatta, visszanyomta, míg máskor a piros háromszög bukkant fel hátulról, ő viszont megtolta, segítette. Szemkövető módszerrel már három hónapos korban kimutatható, hogy

a „jófiút” preferálták, a 6-7 hónapos babák pedig, amikor utána nagy műanyag játékként is megkapták a formákat, egyértelműen a pozitív szereplővel akartak játszani.

Ez már a Közép-Európai Egyetem kutatása volt, Marno Hanna, a CEU Fejlődéslélektani Kutatócsoportjának tagja arról beszélt, hogyan gondolkodnak a babák. A szakemberek többek között arra voltak kíváncsiak, a tanultak alapján hoznak döntést vagy hatékonyságra törekszenek – erre szolgál az úgynevezett bimbam vizsgálat.

Amit tanult, az a fontos

Egy dobozról van szó, rajta világító kék és piros gomb, vele szemben alig másfél éves apróság édesanyja ölében. Bejön a moderátor, dajkanyelven magyarázva a babának megnyomja lassan egymás után háromszor a kék gombot, ami egy alkalommal bimbammol. Utána egy másik személy lép be, némán megnyomja a pirosat, ez háromból kétszer adja a gyerek számára érdekes hangot.

Utána a baba jön: többségük a kevésbé hatékony kék gombot nyomták le elsőként, mert ezt „tanulták”. Ellenben ha egyig segítő sem kommunikált, hanem csak fentiek szerint nyomkodták a gombokat, a legtöbb gyerek a hatékonyabb, piros gombot választotta.

Mindez összefügg az ELTE említett eredményeivel:

hatékonyabbak voltak azok, akik nem tanulták – jegyezte meg Marno Hanna és kiemelte, mindebből az is látszik, maga a tanítás mennyire kétélű fegyver lehet.

Érzik az ütemet

Az MTA TTK Hang- és Beszédészlelési kutatócsoportja elsősorban újszülöttekkel foglalkozik, azt vizsgálják, közvetlenül születésük után milyen agyi feldolgozási képességekkel rendelkeznek a babák, hogyan értelmezik, tanulják a világot. Háden Gábor beszélt a legfrissebb kutatásról, azaz hogy az ütemérzék velünk született képesség-e?

Lejátszottak nekik egy hangsort úgy, hogy egyszer hangsúlyos, aztán kevésbé hangsúlyos pozíciókat hagytak ki belőle. Agyi aktivitásukat mérve kiderült, észreveszik, ha változás történt az ütemben.

Funny girl and a boy dancing near the gramophone. Music on old gramophone. Little dancers.
Fotó: Thinkstock

Ebből a tudomány profitál, de egy másik, a nyelvfejlődés előrejelzésére szolgáló követéses vizsgálat például komoly gyakorlati hasznot eredményez például az autizmus vagy figyelemzavar mielőbbi kiszűréséhez. Minél előbb kiderül a probléma, annál korábban és hatékonyabban lehet beavatkozni.

Gének és környezet

Lakatos Krisztina, az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének kutatója a temperamentum és genetika kapcsolatát vizsgálja, a babák laboratóriumban mért viselkedésének genetikai hátteréről beszélt.

Laikusként könnyű ezt úgy elképzelni, hogy egyszerű vizsgálattal születés után megtudhatjuk, gyermekünk mennyire lesz nyugodt, izgő-mozgó, hisztis, sírós vagy akár barátságos. Persze nem.

Valószínűségekről van szó, egy-egy gén a viselkedés változatosságának maximum 1-2 százalékát magyarázhatja. Több száz gén együttes hatását megbonyolítva a környezet számtalan változójával nem lehet pontos egyéni előrejelzést készíteni

– mondta a 24.hu-nak Lakatos Krisztina, hozzátéve: a kutatás elméleti haszna a fejlődésre befolyással bíró tényezők megértése, amelyeket később gyakorlati tudássá formálhatunk.

Szőrös gyerekek

Kis Anna, az MTA Babaakadémiájának kutatója a gyerek és a kutya összehasonlításáról beszélt. Hogy kerül a képbe a „szőrös gyerek”? A tudomány régóta vizsgálja, mi az, ami az emberben egyedi, és ehhez rendre legközelebbi rokonainkhoz, a főemlősökhöz nyúl vissza. A kutyákkal folytatott munka viszont egy olyan állattal hasonlíthat össze minket, amellyel ugyanazon környezeti kihívásokkal kell megküzdenünk, vagy mondjuk úgy: ugyanazon ökológiai fülkében élünk.

Kötődés szempontjából számos hasonlóságot lehet megfigyelni a gyerek és a kutya viselkedésében, játékában szülei/gazdája társaságában, új közegben, idegennel illetve idegen jelenlétében. Sőt. Farkasokkal is elvégeztek hasonló teszteket és arra jutottak: sok esetben a kutya kötődési viselkedése a gyerekével mutat párhuzamot, és nem a farkaséval.

A kutya-gazda kapcsolat az anya-gyermek viszonnyal mutat egyezést azzal a nagy különbséggel, hogy ebeknél ez felnőtt korban is kialakítható.

A kutató azonban figyelmeztet: óvatosan kell bánni a kijelentésekkel, mert a hasonlóságok igen felszínesek, a mélyben rengeteg a különbség húzódik.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.