Ha röviden akarunk válaszolni a kérdésre: nem.
A probléma azonban nem ilyen egyszerű.
Csalóka elnevezés
Először is érdemes tisztázni, hogy a sokszor vajhalként emlegetett faj tudományos neve egészen más. A probléma nem csak Magyarországon létezik, angol nyelvterületeken is gyakran kerül „butterfish”-ként az étlapokra a valójában kígyómakrélaként (escolar) ismert tengeri élőlény.
A magyar tudományos nyelvben a vajhal megnevezés a Peprilus nem fajait, míg angolban a Stromateidae család tagjait jelöli – utóbbi csoportba egyébként a Peprilus nem is beletartozik.
A fajra a jellegzetes húsa miatt aggatták rá a tudományos szempontból megtévesztő vajhal nevet – olyan puha a húsa, hogy szinte kenni lehet, mint a vajat.
Példaképp az igényesebb hazai sushi éttermekben általában valódi, tudományosan is vajhalnak nevezett vajhalat kapunk (Peprilus), aminek a húsa nem mérgező, sok helyütt azonban kígyómakrélával ütik fel a húst, mégis vajhalként adják el.
Szemléltetésképp egy 2013-ban bemutatott tanulmányban az Egyesült Államokban kapható halhúsokat vizsgálták meg. Ugyanerre a megállapításra jutottak a kutatók, vagyis hogy nem mindig azt kapjuk, ami a csomagoláson szerepel, például a hosszúúszójú tonhalként árult hús 84 százaléka valójában kígyómakréla volt.
A problémát jól mutatja, hogy a hírt eredetileg közlő Bors cikkében is vajhalként emlegetik az élőlényt, miközben zárójelben már a kígyómakréla latin neve szerepel:
Húsz deka felett mérgező lehet
A kígyómakréla valóban mérgező: viaszésztert tartalmaz, amely egyes személyeknél olajfolyást válthat ki. Az első tünetek, azaz a hasi görcsök, illetve a hányás és hasmenés a leggyakrabban 2 és fél órával a fogyasztás után jelentkezik, és 1-2 napig észlelhető.
Mivel az élőlény húsa meglehetősen nagy mennyiségű megemészthetetlen észtert tartalmaz, azaz elviekben, ha ennél kevesebbet fogyasztunk, nem lesz bajunk.
Az ilyen ajánlásokat sok országban kötelező feltüntetni a kígyómakrélás termékeken, Magyarországon is külön rendelet szabályozza, hogy pontosan mely halfaj tagjait lehet vajhalnak nevezni.
- Peprilus spp = vajhal
- Lepidocybium avobrunneum = kígyómakréla (magyar köznyelvben a vajhal)
Japánban és Olaszországban ennél is szigorúbban jártak el: tiltják a kígyómakréla árusítását.
Bár a kígyómakréla esetenként valóban mérgező lehet, a halban megtalálható toxikus anyagok nem okoznak halált. Az állat húsa azonban a viaszészter mellett egyéb veszélyt is rejthet.
Makrélamérgezést okozhat
A kígyómakréla fogyasztásának egy másik, jóval ritkább hatása a makrélamérgezés. Ezt az ételmérgezésszerű állapotot főként a makrélafélék váltják ki, de egyéb, a családba nem tartozó fajok – így például a kígyómakréla – is előidézhetik.
Makrélamérgezés akkor jelentkezik, amikor a bomlásnak indult húsban toxin, feltehetőleg hisztamin termelődik. Ez az anyag allergiás reakciót is kiválthat, így a mérgezést gyakran tévesen ételallergiaként azonosítják.
A makrélamérgezés tünetei igen változatosak, és 10-30 perccel a fogyasztás után jelentkeznek. Enyhébb esetekben a mérgezés fejfájást, hányingert, izzadást, szédülést, illetve száj- és torokégést vált ki.
Viszonylag ritkán fordul elő, hogy a kígyómakréla fogyasztása vezessen efféle mérgezéshez, igaz, a szakértők ismernek ilyen eseteket is.
Mi történhetett Thaiföldön?
Összességében valószínűsíthető, hogy a Thaiföldön meghalt magyar férfi vajhal elnevezés alatt kígyómakrélát fogyasztott, az utolsó estére tartogatott korlátlan fogyasztás miatt pedig vélhetően az ajánlott mennyiségnél is többet evett a halból.
Persze egyelőre csak találgatunk, és a boncolás ad majd biztos választ.
(Kiemelt kép: Allen Shimada, NOAA NMFS OST)
