A magyar forradalom ügye nagyon szépen indult 1848 tavaszán, majd az osztrák támadással megkezdődött az önvédelem, azaz a szabadságharc. A sebtében felállított honvédség ragyogó sikereket ért el, már-már úgy tűnt, Magyarország fegyverrel is képes megvédeni szabadságát az Habsburgokkal szemben. Aztán az orosz cár Paszkievics herceg vezetésével betörő 200 ezres intervenciós hadserege mindent eldöntött.
Bem tábornok Erdélyben próbálta feltartóztatni az oroszokkal és havasalföldi román felkelőkkel kiegészült császári erőket, míg Görgei Artúr a magyarországi hadszíntéren igyekezett helyt állni.
Az oroszok cselt sejtettek
Bem kénytelen volt seregét felaprózni, ezért mindössze 3100 katonával próbálta feltartóztatni Alexander von Lüders orosz tábornok létszámban háromszoros, tűzerőben kétszeres túlerőben lévő hadát Segesvárnál 1849. július 31-én.
Az orosz katonák körében hatalmas népszerűségnek örvendő Szkarjatyin vezérőrnagy elesett a csatában, amiért a magyarokat üldöző kozákok és lengyel dzsidásokat különösen erős bosszúvágy hajtotta, nem kegyelmeztek a menekülőknek. E mészárlásnak esett áldozatul Petőfi Sándor is.
Máig rejtély, pontosan hol és mily módon vesztette életét, holtteste sem került elő, ami máig táptalaja a különböző elméleteknek.
Mindenki a maga életét mentette
A csata előtti napon Marosvásárhelyen Bem kifejezetten megtiltotta a költőnek, hogy kövesse a sereget, Petőfi mégis ott volt igaz, csak szemlélőként. A csatában nem vett részt, fegyvert sem viselt – olvashatjuk Hermann Róbert, a Múlt-Kor Történelmi Magazin egy korábbi számában megjelent cikkében.
Amikor az orosz lovasság megindult, csak annyit mondott a mellette álló Lengyel József orvosnak: “Potomság!” Amikor Bem is menekülőre fogta, Petőfi felismerte a vereséget, és szó nélkül futni kezdett ő is a Sárpatak hídján keresztül Fehéregyháza felé. Még a híd előtt összefutott Gyalókay Lajos századossal, aki megragadta a karját és kérte, meneküljön vele a közelben várakozó kocsiján, mert gyalogosan biztosan levágják.
A költő viszont azzal érvelt, hogy már minden bizonnyal elfutott, próbáljanak oldalra kerülni, úgy talán megúszhatják. Gyalókay habozását látva Petőfi kirántotta karját a százados kezéből:
nincs idő gondolkozni, én megyek, Isten veled!
Többé nem látták
Ez volt utolsó feljegyzett mondata. Átjutott Fehéregyházán, Héjjasfalva felé igyekezett, itt látták őt utoljára ketten is: valahol félúton eshetett a az üldöző dzsidások áldozatául – idézi Dienes András rekonstrukcióját a történész.
Ahogy telt-múlt az idő,egyre több szemtanú jelentkezett köztük olyanok is, akik a csata közelében nem jártak. Legalább két-háromtucat személy látta a saját szemével elesni Petőfit különböző, egymástól akár kilométerekre fekvő helyszíneken. Azóta is egymást érik a különböző teóriák, szenzációhajhász és áltudományos kutatások, ám a bizonyítékok még mindig hiányoznak.
Hermann Róbert szerint természetesen nem adhatjuk fel a reményt, hogy egyszer előkerül egy emlékezés, levél vagy napló, amely alapján végre tudományosan is alátámasztható válasz születik: hol és hogyan halt meg Petőfi Sándor.
(Kiemelt kép: Madarász Viktor: Petőfi halála)
