A Spanyolországban végzett kutatás során 25 nő agyát vizsgálták meg képalkotó módszer segítségével, a terhesség előtt és alatt, majd két évvel a szülés után. A nők mind először voltak várandósak.
A szakértők ezután összehasonlították az alanyok agyáról készült felvételeket 19 olyan apáéval, akik első gyermeküket várták, valamint 17 olyan férfiéval és 20 olyan nőével, akik még nem vállaltak gyermeket. Az új anyák agyában megfigyelhető strukturális változások annyira egyediek voltak, hogy egy idő után a szakértők már az agyukról készült fotók alapján is képesek voltak azonosítani ezeket a nőket.
A változások két év múlva is kimutathatóak voltak, kivéve a memóriáért is felelős hippocampusban – ez a régió ugyanis idővel visszaváltozott, felvéve eredeti formáját.
Az MRI vizsgálat az agy külső részén, a szürkeállományban mutatta ki az átalakulásokat: a terhesség után bizonyos részeken csökkent az agykéreg vastagsága. Hasonló zsugorodás figyelhető meg gyermek- és serdülőkorban, ekkor érzelmi, kognitív és viselkedésbeli változásokat eredményez.
A szürkeállományban számtalan összeköttetés található az egyes idegsejtek közt. Az agykéreg zsugorodása során a fontosabb kapcsolatok erősödnek, míg a kevésbé jelentősek elsorvadnak. Éppen ezért a szürkeállomány vastagságának csökkenése általában nem egy képesség elvesztésével, hanem egy adottság jelentős erősödésével jár együtt.
A szakértők azt is felfedezték, hogy egyes nőknél sokkal többször zajlott le zsugorodás, ezek az anyák később sokkal jobban kötődtek gyermekükhöz. A kutatók szerint éppen ezért az agykéreg térfogatának változása a terhesség alatt előrejelezheti, hogy milyen lesz az anya-csecsemő kapcsolat a szülés után.
Egy másik kísérletben az anyáknak csecsemők képeit mutatták, nem meglepő módon a nők agya sokkal feltűnőbben reagált saját babájuk látványára. A legnagyobb idegsejti aktivitás éppen azokban a szürkeállománybeli régiókban volt, melyek a terhesség alatt vesztettek vastagságukból.
Cordelia Fine, a Melbourne-i Egyetem pszichológusa szerint az eredmények annak ellenére megbízhatóak, hogy viszonylag kis mintán vették fel az adatokat. Fine ugyan nem vett részt az új vizsgálatban, de korábban több munkát is írt arról, miként túlozzák el a tudományban a férfi-női különbségeket. A szakértő úgy gondolja, fontos, hogy az új tanulmány szerzői nem emelik ki, hogy az agyi változásokat hormonok okozzák, mivel ezt nem is sikerült kimutatni – igaz, az elmélet nem is kizárható.
Fine kiemelte, hogy az érintett agyterületek változásai számtalan egyéb funkcióra is hatással vannak. A szakértő szerint a tanulmány szerzői csak találgatnak azzal kapcsolatban, hogy az adott átalakulások elősegítik az anya érését, erre ugyanis nincs egyértelmű bizonyíték. Mivel a terhesség előtt és után is felmérték az alanyok empátiáját, ám különbségeket nem sikerült kimutatni, nem szabad messzemenő következtetéseket levonni.
(Via: Washington Post)
