Miért nem látunk csillagokat az űrben készült fotókon?

Az elmúlt napokban elég sűrűn belefuthattunk Facebookon abba az élő adásba, amelyiken az ISS-re rögzített kamera mutatta, hogy miként bóklászik az űrállomás a Föld körül. Mi sem természetesebb, hogy ilyenkor megjelennek a konteósok, akik szerint hatalmas átverés az egész, és egyetlen, mindent és mindenkit a talajba döngölő mondattal kétségbe vonják a milliárd dolláros projekt valódi létezését.

Na meg aztán arra is emlékezhetünk, hogy amikor amerikai űrhajósok elsőként szálltak le a Holdon, az erről készült filmfelvételt is atomjaira cincálták azok, akik szerint az egészet csak egy hollywoodi stúdióban rendezték meg a világ legnagyobb bűvésztrükkjeként. Többek között ők is egy olyan vélt tényre alapozták a kétkedésüket, miszerint
az űrbeli felvételeken egyetlen árva csillag sem látszódott a fekete horizonton.

Akit érdekel, itt beletekinthet a legutóbbi NASA-adásba, és maga is láthatja, hogy ez már nem olyan dolog, amit valamilyen összeesküvéssel kellene magyarázni, éppen ezért az IFLScience vette magának a fáradságot, és elmagyarázta, miért van ez. Az biztos, hogy a csillagok szabad szemmel tényleg jobban látszódnak az űrben tartózkodva, mint innen, ahol mi vagyunk, a légkörön keresztül, és az sem véletlen, hogy távcsövekkel még jobb a kép. Akkor mégis miért van az, hogy az élő közvetítésben, illetve az átlagos fotókon mégsem látszik egy sem, mikor az ISS a légkörön túl van?

A választ nem az űrben, hanem a fényképezés általános tulajdonságaiban kell keresni.

Ez pedig azt jelenti, hogy odakint a Földről és a Holdról visszaverődő fény sokkal erősebb, mint ahogyan a csillagok ragyognak, és ezért van az, hogy bolygónk és az űrállomás részleteiben is nagyon jól kivehetően látszik, míg az apró fénylő pöttyök nincsenek sehol a fekete háttérben.

De miért?

Azért, mert ahhoz, hogy a kép ne égjen ki, a fotó elkészítésénél rövid expozíciós időt, és szűk rekeszt kell használni, ez okozza az előbbi bekezdésben írt dolgokat. Ott van továbbá az a nem elhanyagolható tény is, hogy az ISS másodpercenként nyolc kilométert tesz meg, ami 27 600 km/h, ez pedig elég ahhoz, hogy pályán maradjon, viszont sok ahhoz, hogy stabil, éles hátterű képek készülhessenek. Ám az űrállomás ettől függetlenül számtalan szebbnél szebb képet rögzített, így például a fent láthatót is, melyen pont kontinensünk szerepel.

Tessék nyugodtan kipróbálni telefonnal az éjszakai fotózást, először úgy, hogy az égboltra koncentrálunk, utána úgy, hogy az előtérre. Utóbbi esetben hány csillag látható a képen?

Nem véletlen az sem, hogy az asztrofotósok igen költséges berendezéseket vásárolnak, melyek konkrétan erre a célra vannak optimalizálva, nem is beszélve arról, hogy egy jó égboltkép elkészítésébe bőséggel belejátszik az időjárás is. Ennyi lenne a titok, és azt is tessék elhinni, hogy Neil Armstrong tényleg járt a Holdon.