Az Egyesült Államokban van olyan is, hogy Űridőjárási Központ. Tényleg. Természetesen nem azzal foglalkoznak, hogy a Nemzetközi Űrállomás lakóinak mpndják meg naponta, esni fog-e az eső odafent, mert ugyebár ez marhaság. Viszont olyan különleges jelenségekre valóban figyelmeztethetnek, mint például az a napvihar, amely épp most “nyaldossa” a Föld felszínét.
Persze közvetlenül nem kell tartanunk ettől a jelenségtől. A Napból folyamatosan érkeznek töltéssel rendelkező részecskék a Földre, de ezek általában megsemmisülnek a légkör legfelső rétegeibe behatolva, amikor reakcióba lépnek a levegő elemeivel. Többek között ez okozza az északi sarkkör környékén megszokottnak számító sarki fényt.
Amikor azonban egy napkitörés során egyszerre viszonylag nagyobb mennyiségű ilyen részecske kezd száguldani a bolygónk felé, érdemes előre felkészülni. Továbbra sem az egészségünk van veszélyben, ám ilyenkor valószínűbb, hogy az aktív elektromágneses tulajdonsággal rendelkező részecskék hullámai megzavarhatják az elektronikus berendezéseket (például “magától” bekapcsolhat a riasztó), és torzíthatják a vezeték nélküli kommunikációt (ha véletlenül szétkapcsol egy aktív hívás, vagy nehezen értjük a beszélgetőpartnerünket, akár ez is lehet az oka).
Szerencsére a mostani napvihar ugyan erősnek számít, de az amerikai hivatal szerint nem kritikus, ezért egy magunkfajta átlagember szinte semmit nem vesz észre a dologból. Azoknak esetleg lehet dolguk, akik műholdakkal foglalkoznak (ezeket ugyanis akár apróbb pályamódosításra is késztetheti a jelenség), vagy mondjuk városi áramhálózatok, navigációs rendszerek üzemeltetésével foglalkoznak.
Okozott már komoly gondokat is a napvihar
Bár egyelőre sehonnan nem jelentettek a napszélhez köthető jelentősebb problémákat, tavaly novemberben például több órára le kellett zárni Svédország légterét, mert az anomálisa leállította a légiirányítási rendszereket. 1989-ben egy erősebb kitörés Kanadában okozott áramellátási gondokat több városban, és közel 1600 műholddal ideiglenesen megszakadt a kapcsolat. A legkorábbi, egyértelműen napviharnak tulajdonított leállást 1859-ből ismerjük, ekkor teljesen elnémultak az Európa és Amerika közötti távíróvonalak, a kezdetlegesen szigetelt elektromos berendezések miatt pedig több helyen tűz ütött ki. Igaz, legalább a sarki fény lejött egészen RÓma, Havanna és Hawaii vonaláig.
A mostani naptevékenység egyáltalán nem ennyire erős, és ma már az amerikai szervezet mellett több más forrásból is idejében értesülhetünk arról, ha valóban nagy veszélyt jelentő napszélre kell számítani.
