Egy nemrég publikált japán felfedezés kapcsán érdemes röviden áttekinteni, milyen ötletekkel dobálóztunk eddig azzal kapcsolatban, hogyan legyen az emberi szervezet még jobb, szebb és ellenállóbb. Az ugyanis tényleg jól látható, hogy bármennyire mi vagyunk a földi evolúció (állítólagos) csúcsai, azért lássuk be, közel sem vagyunk mindenre képesek, mármint a saját testünk tekintetében. Egy hihetetlenül behatárolt légnyomási és hőmérsékleti zónában vagyunk képesek létezni, a kánikulában kiszáradunk és hőgutát kapunk, a hidegben megfagyunk. Levegő nélkül legfeljebb pár percig bírjuk, és ha károsodást szenved valahol a testünk, azt szinte semmilyen szinten nem tudjuk helyrehozni.
Persze ahogy a tudomány elkezdett olyan szintre érni, hogy az orvoslás, genetika, vagy épp a mesterséges beültetések megvillantottak lehetőségeket, máris jöttek a vadabbnál vadabb ötletek arra, hogyan lehetne jóval hatékonyabb embereket kifejleszteni.
A legtöbb elképzelés persze valamilyen katonai célú projekt “eredménye”, hiszen itt látszana legjobban egy szuperember összes előnye. Mert ugyebár milyen jó is lenne olyan katonákat küldeni a harcmezőre, akiken nem fog a golyó, bírják a robbanások által okozott légnyomást, nem ég meg a bőrük, nincs szükségük alvásra, és a többi. Filmekben, könyvekben, képregényekben láttunk már ilyesmit bőven, elég az itthon Farkasnak félrefordított X-men tagra, Rozsomákra (Wolverine) gondolni, vagy ott a szintén Marvel-univerzumban létrehozott Amerika kapitány. De a valóságban is próbálkoztak már mindenfélével okosabbnál okosabb tudósok.
Apró állatkából hatalmas fejlődés
A legújabb ilyen elképzelés Japánból érkezett, ahol az ember fejlesztésére egy alig fél milliméteres apróság, a medveállatka (Tardigrada) segítségét vennék igénybe. Először mutatunk egyet, mert OLYAN CUKI!!!!!!! <3
Na, de térjünk vissza a tudományosabb hangvételhez. Mindamellett, hogy ez az apróság tényleg egy apró cukiságbonbon, a következő érdekes tulajdonságokkal rendelkezik:
- Hihetetlenül ellenálló a nyomás változásának, a tengerszinti légnyomás közel 300-szorosát is kibírja.
- Kibírja a más élőlényekre halálos mértékű ibolyántúli sugárzást.
- Húsz perc mélyhűtés után simán folytatja az életét, jön, megy, táplálkozik. Ugyanezt meg tudja tenni azután is, hogy forrásban lévő vízbe kerül.
- Ha nem tud vízhez jutni, képes egyfajta mumifikálódott állapotban átvészelni a száraz időszakot, mindössze az általánosan szükséges folyadékmennyiség egy százalékával beérve. Ebben a formában a DNS-e apró darabokra esik szét, miközben az állat életfunkciói szinte észlelhetetlenre lassulnak. Amikor újra elegendő vízhez jutnak, a medveállatkák DNS-e újraépül, és úgy folytatják az életüket, mintha mi sem történt volna.
Japán kutatók szerint ezeket a tulajdonságokat ügyesen emberekre is át lehet ültetni, bár persze semmiképp sem azonnal, és nem is ilyen hatékonysággal, hiszen az emberi szervezet jóval nagyobb és sokkal komplexebb, mint az apró Tardigradáé. Mindenesetre a tudósok szerint a belőlük nyert fehérjék segítségével ellenállóbbá lehet tenni az emberi szervezetet például a röntgensugárzással szemben – ez ráadásul már nem csak teória, a kis lényekből vett fehérjékkel védett emberi DNS a kísérletek alapján máris csak feleannyira károsodik, mint normál esetben.
A kutatók most ennek a módszernek a fejlesztésén dolgoznak, amely többek között az űrhajósok egészségét segíthet megőrizni a kozmikus sugárzásokkal szemben, de hosszabb távon az erős napsugárzással együtt érkező veszélyektől is megóvhatja a strandolókat.
Emellett a japán team következő célja, hogy a kiszáradás elleni védekező mechanizmust tudják valahogy alkalmazni az emberi szervezetre, amely az extrém időjárási környezetben segítheti a túlélésünket.
Humán v2.0
Nem a fenti az egyetlen kísérlet az ember felturbózására, és persze nem is csak az olyan fikciók, mint a Tökéletes katona filmek szuperhumánjai. Az amerikai védelmi fejlesztési ügynökség (DARPA) az Egyesült Államokban például azzal kacérkodik, hogy a külső hatásokkal szemben ellenállóbbá tegye a testet. A “Belső páncél” projektben többek között az oroszlánfóka szervezetét vizsgálják, amely képes arra, hogy mélyebb merülések előtt a kevésbé kritikusabb szervektől eltérítse a véráramlást, így csökkentse az oxigénfelvétel nagyságát. Emellett a madarak belső felépítését is vizsgálják, például a nyomás elviselésének fejlesztésére. Ha ugyanis egy vadlúd képes felrepülni 10 kilométer fölötti magasságba, ott bizony van valami rejtett okosság, ami rajtunk is segíthet.
Szintén a DARPA projektje az is, hogy kritikus feladatokat ellátó személyek tovább kibírják alvás nélkül. Ezt eddig olyan stimulánsokkal próbálták megoldani, amelyek több rossz mellékhatással jártak, mint eredménnyel, de most egy modafinil nevű szer lehet a megoldás, amellyel már 40 órás folyamatos ébrenlét is elérhető mindenféle negatív effekt nélkül.
Vannak persze olyan kutatások is, amelyeket nem minden tudós fogad el valósnak. 1972-től 1996-ig például majdnem húszmillió dollárt költött arra a Pentagon, hogy a katonákat egyfajta távolbalátással lássa el. A kémkedést és felderítést valóban feldobta volna, ha valaki a távolból képes lett volna lerajzolni egy ellenséges bunker felépítését, vagy csapdák helyzetét, de végül a különféle nevekn futó projektet leállították, a CIA pedig 2002-ben nyilvánosságra is hozta az addig titkos iratokat.
Viszont ha már látás, akkor itt egy olyan kísérlet, amely valóban, több esetben is sikerrel járt már. Japánok próbálkoztak először azzal, hogy egyfajta infravörös látást adjanak katonáiknak, akik így a sötétben is sokkal tisztábban észrevennék a célpontokat, terepakadályokat. A kísérletben részt vevő pilóták szervezetét extrém mennyiségűre emelt A-vitaminnal bombázták, és egyes esetekben akár 100 százalékos javulást mértek a vizuális képességek terén.
A szem receptoraiban valóban az A vitamin egy speciális, fényérzékeny variánsa található, és az amerikai haditengerészet most ennek fejlesztésével próbálja elérni, hogy az emberi látás a fény sokkal szélesebb spektrumát képes legyen felfogni.
