Az Oregoni Állami Egyetem professzoraként dolgozó Marc Braverman szerint a világ nagy részén ugyan csökken a dohányzó felnőttek és tinédzserek száma,
néhány kamasz azonban az egészségi problémáival igyekszik megbirkózni a cigaretta segítségével, és ezeknek a fiataloknak az aránya egyre nő a korosztályon belül. A dohányzó kamaszok jelentősen több egészségi problémáról számolnak be, mint a nem dohányzó társaik, és eredményeink alapján a két csoport közti szakadék évek óta nő annak ellenére, hogy a kamaszkori dohányzás összességében csökkenő tendenciát mutat
– mondta a szakember.
A Nicotine and Tobacco Research című szaklapban közölt tanulmány szerint az Oregoni Állami Egyetem, valamint a Bergeni Egyetem és a Norvég Közegészségügyi Intézet kutatói az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által finanszírozott, Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (HBSC) elnevezésű kutatás adataival dolgoztak.
A jelenleg 43 ország közreműködésével készülő felmérés – amely az 1980-as években kezdődött – négyévenként ismétlődik 11-, 13-, és 15 éves iskolások bevonásával. A mostani tanulmány készítői Norvégiában vizsgálták a 15 éves gyerekek dohányzási szokásait és egészségi problémáit az 1993-2009-es időszakban, amikor drasztikusan csökkent a dohányosok aránya az országban. A HBSC-felmérés részeként a tanulókat a dohányzási szokásaik mellett arról kérdezték, hogy milyen gyakran érzékelnek olyan testi és lelki egészségi problémákat, mint a fej-, gyomor-, hátfájás, szédülés, ingerlékenység, idegesség, rossz közérzet és alvási nehézségek.
Braverman elmondta, hogy a naponta cigarettázó kamaszlányok számoltak be a legtöbb egészségi problémáról, és bár a tanulmány nem ad magyarázatot a jelenség okára, felhívja a figyelmet arra, hogy a tinédzser lányoknál különösen magas lehet a dohányzással összefüggő egészségi problémák kockázata.
Kevesebb dohányzó, nehezebb leszoktatás
A szakember hozzátette, amennyiben a kamaszok azért gyújtanak rá, hogy megbirkózzanak a testi vagy lelki panaszaikkal, akkor esetükben magasabb lehet a függőség kockázata, mint azoknál a fiataloknál, akik társaik vagy csoportnyomás hatására dohányoznak. Az előbbi csoport esetében valószínűleg a szokásostól eltérő stratégiákra és intenzívebb közbelépésre lenne szükség, hogy leszokjanak a dohányzásról.
Ahogy a dohányosok aránya csökken, a még dohányzók leszoktatása egyre nagyobb kihívást jelent. Néhány kutató szerint az utóbbiak olyan “keményvonalas” dohányosok lehetnek, akik nagyon régóta pöfékelnek és vagy nem akarnak leszokni, vagy úgy vélik, hogy nekik úgysem sikerülne.
Braverman úgy vélte, hogy a kamaszok egészsége és dohányzási szokásai közti kapcsolat megértése segíteni fogja a közegészségügyi szakembereket abban, hogy jobb leszoktatási stratégiákat dolgozzanak ki a korosztálynak.
