Péter apostol heves, lelkesedő, odaadó és szolgálatkész volt. Olyan ember, aki kimondta, amit gondol, és ezért olykor áldozata lehetett saját meggondolatlanságának és ingatagságának. Természeténél és jelleménél fogva nem volt “szikla”, és mégis ő volt, akit Jézus alkalmasnak talált az egyház legfőbb hivatalára.
Halász volt, egy nap épp testvérével, Andrással a Genezáreti tavon vetették ki hálójukat, amikor a parton megjelent Jézus, és megszólította őket:
És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok. Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék őt.
A Szikla
Miért? A katolikus.hu-n azt olvassuk, Jézus szava is és tettének hatalma is hozzájárulhatott ehhez a sorsfordító döntéséhez. És bár Péter nem számított Krisztus legmegbízhatóbb követője, mégis három legbizalmasabb embere közé számított. Ráadásul Jézus már földi működésének idején megadta neki társai szószólójának szerepét.
Nem lehet biztosan megállapítani, hogy Jézus milyen alkalommal ígérte Simonnak a Szikla nevet:
…te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.
A lényeg, hogy Jézus maga jelölte őt ezzel a névvel, és el is magyarázta, mit jelent: teljhatalmat és felelősséget. Péternek kell a hívő közösség szilárd alapjának lennie, biztosítania kell az egyház fennállását, és mint ilyennek, üdvösségközvetítő teljhatalommal kell rendelkeznie.
Mielőtt a kakas kétszer szólana
Pedig Péter tényleg nem volt kőszikla, pedig eleinte még határozottan visszautasította Jézus szavait, miszerint megtagadja majd mesterét:
Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged.
Amikor Jézust elfogták és a papok elé hurcolták, Péter messziről követte egészen az udvarig, ott letelepedett egy tűz mellé. Csakhogy itt felismerte őt a főpap egyik szolgája:
Te is a Názáreti Jézussal valál! Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala. A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való. Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló. Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek. És másodszor szóla a kakas.
Quo vadis, Domine?
Péternek erről eszébe jutottak Jézus szavai, és sírva fakadt – ezek után viszont hite megacélosodott, megalkuvás nélkül, elszántan hirdette tovább az igét. Rómába ment, ahol a szegények, rabszolgák közt kezdett prédikálni, mígnem itt is, ott is fellobbant egy-egy szikra, és lassan kialakult a birodalom fővárosának keresztény közössége.
Néro császár keresztényüldözése végül Pétert is utolérte 67-ben. Elfogásának körülményeiről két történet is létezik, az egyik szerint Péter menekülni próbált Rómából.
Hetekig ült börtönben, ahol a fényt, a szabadságot és az élet üzenetét hirdette sorstársainak, csendes éjszakákon pedig a Mestert látta maga előtt, aki így szólt:
Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahová akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, és oda visz, ahová nem akarod.
Pétert halálra ítélték. Megköszönte a bírónak, hisz hite szerint a vértanúság a Jézushoz való boldog hazatérést jelentette. 67. június 29-én megkorbácsolták, és mielőtt keresztre feszítették, elmondta utolsó kérését:,,Barátaim, tegyétek meg nekem azt a kedvességet, hogy fejjel lefelé feszíttek keresztre!” A rómaiaknak jó hecc volt, teljesítették. Péternek viszont másért volt fontos: alázatosságában nem tartotta magát méltónak ugyanarra a halálra, mint amelyet Jézus viselt el.
