Tudomány

„Kettesnél jobb jegy nincs, csak szebb”

Varjasi Viktor
Varjasi Viktor

social szaki. 2015. 06. 27. 18:00

S. Oszkár egyetemista. Utálja a vizsgákat, szeret bulizni és ontja magából a vicceket a Facebookon, hasonlóan, mint Tibi atya. Jelenleg több mint harmincezer követője van az oldalának. Posztjait van, hogy több ezren lájkolják. Nem létező személy, de megalkotói nagyon is hús-vér egyetemista srácok.  Nem pénzért gyártják a poénokat, hanem a szórakoztatásért. A trolloktól nem tartanak. Összesen négyen vannak. Hármukkal beszélgettünk, stílszerűen egy egyetemista kocsmában.

Kicsoda S. Oszkár? Mit kell tudni róla? Hol tanul? Mivel tölti az idejét?

Ő egy átlagos egyetemista, aki meghatározhatatlan abból a szempontból, hogy éppen hányad éves. A csúszásoktól kezdve minden egyes olyan problémával küszködik, amely bármelyik egyetemistával előfordulhat. Próbál túlélni mindenféle szituációt, ami az egyetemen adódhat. Az idejét azzal tölti, hogy mindent kivegyen az egyetemista életből, amit csak lehet.

És milyen helyzetekbe keveredik?

Alapvetően olyanokba, amelyeket minden egyetemista megtapasztal. S. Oszkár valójában minden egyetemista, mert mindenkinek van egy olyan sztorija a zsebében, amit szívesen elmesél a haveroknak. Ami S. Oszkárral történik, bárkivel megtörténhet: például mindenhol vannak szivatós tárgyak, szemét tanárok, amiről lehet beszélni.

Oszkár az egyetemi lét pozitívabb oldalát is megéli?

Természetesen: a közösségi események, a kollégista lét is egy pozitívum, próbál erre is rávilágítani.

A tanulás az semmiféleképpen sem pozitívum?

A legutolsó esetben… De viccet félretéve, mindent kifiguráz egy picit. Nagyon ritkán az előadásokban, vizsgákban is talál valami apró kis pozitívumot.


Miért ezt a nevet adtátok neki? A hírhedt S. Ábelnek van köze hozzá?

Hatalmas brainstorming volt, hogy mi legyen a név és nem tudtunk megegyezni. Egyikőnk kutyáját Oszkárnak hívják, és akkor mondtuk, hogy legyen Oszkár. Az S.-re meg majd kitalálunk valami történetet, hogy miért S. és miért titkos. Egyébként random adtuk.

Honnan jött az ötlet, hogy Oszkárnak kell egy Facebook-oldal, hogy van erre igény? Vannak ugye hasonló karakterek, gondolok itt például Tibi atyára, akit rengetegen ismernek.

Annyiból az igény teremtette, hogy mikor bekerültünk az egyetemre, akkor az idősebbek mesélték már a történeteket, például, hogy úgy javítják a vizsgákat, hogy feldobják a lapokat, és akié az asztalra esik, az az ember átmegy. Aztán mi is tapasztaltunk pár gimnazista szemmel hihetetlen dolgot, de először csak poénnak szántuk. Régóta barátok vagyunk, gondolkodtunk egy új közös projekten és így alakult.

Számítottatok arra, hogy ennyi követőtök lesz? Most ugye 30 ezren vannak. Gondoltátok volna, hogy ilyen hamar, ilyen sikeres lesz az oldal?

Sejtettük, hogy ez tetszeni fog az embereknek, de már annak is hihetetlenül örültünk, hogy 100 követőt elértünk. Az első időszakban arra koncentráltunk, hogy minden ismerőst szemtelen módon meghívjunk, és majd velük megosztjuk a kis agymenéseinket, de nem gondoltuk volna, hogy ez a szám 30 ezerre duzzadhat.

Nagyon jók a visszajelzések is: sokan like-olják, megosztják a posztjaitokat. Ez ugye mind saját tartalom?

A legteljesebb mértékben, és figyelünk arra, hogy ne ismételjük a poénokat, illetve, hogy ne merüljön fel az emberekben, hogy mi ezeket a poénokat máshonnan loptuk. Tehát az eredetiség nagyon fontos. Mi már örültünk 2-300 like-nak is. Aztán beindult az is, hogy a követők küldtek be nekünk képeket meg saját tartalmakat. Ha úgy érezzük, hogy ez illeszkedik az oldal arculatához, akkor meg is osztjuk.


Fotók: Hír24/Pál Anna Viktória

2-300 like, azért nem olyan csekély egy ekkora oldalnál…

Így van, bár szerencsére most már a legtöbb poston ennek a többszöröse van. Eleinte azon gondolkodtunk sokat, hogy miért nem kommentelnek a likeolók, de most már a hozzászólások, taggelések is beindultak.

Kíváncsiak arra az emberek, hogy Oszkár mögött ki áll? Kaptok rajongói leveleket?

A csapat a kezdetekkel ellentétben már nem három tagból áll. Mi kezdtük el ezt, de pár hónappal később egy srác küldött egy teljesen új oldaldizájnt, hogy használjuk egészséggel. Ingyen van, ha tetszik, ha nem. Vele felvettük a kapcsolatot, és ő lett a grafikusunk. Ő is egyetemista egyébként. Az egyik kedvenc levelünk az övé, mert nem gondoltuk, hogy valaki csak úgy ennyit dolgozik, hogy egy Facebook-oldalnak önszorgalomból dizájnt gyárt. Ez nagyon jól esett. A Painttel összeszerkesztett képeink miatt már néha kellemetlenül éreztük magunkat. Hozzá egyébként bármivel fordulhatunk, ha komolyabb minőségben szeretnénk elkészíteni valamit. Az új borítókép is az ő munkája és szerencsére kreatív posztötleteket is gyakran dob be.

És hát, van egy leányzó, aki próbálja kideríteni, hogy kik vagyunk, ezért felajánlott már ezt-azt… (nevetnek).

Oszkár másképpen viselkedik vizsgaidőszakban és szorgalmi időszakban? Mit fog például csinálni nyáron?

Vizsgaidőszakban kevesebbet bulizunk, ebből következik, hogy Oszkár is kevesebb programot ajánl. Sokszor hajnalokig közösen tanulunk, és ha egyik szünetben rájön valakire az agymenés, miután már négy órája a jegyzet fölé görnyed, abból simán megszülethet egy-két poszt. Ilyenkor mi is a tanulásra koncentrálunk, és ez látszik Oszkár bejegyzésein is.

Saját tapasztalataitokból mennyit merítetek a poénokba?

Múltkor egyikünk felvett három vizsgát, erre jött, hogy „Felveszel három vizsgát, akkor még menőnek érzed magad, a vizsgák előtt egy nappal már idiótának”. Tanulunk, valakinek bekattan, hogy éppen mit érez, leírja a többieknek, és a megszokott szöveg akkor az, hogy „Ez egy poszt!”.

Vizsgaidőszakban amúgy is fokozottabb munka zajlik, ilyenkor többen figyelnek Oszkárra is. Ezért gyakrabban kell megosztanunk poénokat, hogy legyen mivel kikapcsolódni tanulás közben. Erősítjük is a sztereotípiákat. Például nekünk sokkal jobb az átlagunk, mint S. Oszkárnak. De vele csak a kettes jegyre megyünk rá. Ugye van az a mondás, hogy „Kettesnél jobb jegy nincs, csak szebb”.

Ha már sztereotípiáknál tartunk, szerintetek milyen az egyetemista, főiskolás életérzés?

Nagyon élvezzük ezt az életet, az elképesztő szabadságot, ami ezzel jár. Vannak órák, de eldönthetem, hogy bejárok-e vagy sem. Rengeteg program van, ha pedig nincs, akkor mi csinálunk magunknak. Rengeteg egyetemista szervezet van, amelyhez csatlakozni lehet. Nem unatkozik az ember. A vizsgaidőszak az mindig keményebb, de megéri azt a féléves szabadságot, ami a buliról, a haverokról és persze az egyetemi hétköznapokról szól.

Ezzel persze jár egy felelősség is. Mert ha gimiben nem adtál be egy papírt, akkor szólt az osztályfőnököd és beadtad két héttel később, és nem történt semmi. Most nem adod be, és már fizetheted is a pótdíjat. Mi egy megyei jogú városból jöttünk, ott ugye nem történik sok minden, itt meg akármelyik nap az utcára lépünk, mindig megtalál minket egy program. Ez egyetemista fiatalok szemével nézve nagyszerű.

Ráadásul az ember az egyetemen sok különböző emberrel, nézőponttal, szemlélettel találkozik, ezáltal az övé is fejlődik. Ez sokat tesz hozzá az ember jelleméhez és sokat lehet így fejlődni.

Az idősebb nemzedék gyakran pont a sztereotípiák miatt kritizálja az egyetemistákat: „túl nagy a szabadság, a lébecolás, csak a buli megy, sok sör csúszik le, nem tanulnak”, tehát pont olyanok, mint S. Oszkár. Nem érzitek úgy, hogy ez vissza is üthet?

Szerencsére még nem talált meg minket ez a réteg. De valamennyire ez is célja az oldalnak, hogy bár ebből csinálunk viccet, szeretnénk, ha inkább mindenkinek az ötös lenne a cél és a diplomaosztón nemcsak egy szerencsével, puskázással és jószívű tanárok átengedésével szerzett papírt kapnának kézbe, hanem egy olyat, ami mögött valós tudás áll. Talán ez az első lépés ahhoz, hogy megszüntessük a „diplomával dolgozni a Mekiben” sztereotípiát.

Tudjuk, hogy lehet olyan, aki nem érti meg, hogy mi éppen ezt emeljük ki, de ha esetleg valaki megkeresne minket egy ilyen levél, akkor erre mi nagyon jól tudunk válaszolni, úgyhogy felkészülten várjuk a rohamokat. Igyekszünk nem átlépni azt a bizonyos határt: azért is dolgozunk közösen, hogy semmi olyan ne kerüljön ki az oldalra, ami esetleg másokat sért vagy tényleg annyira gáz, hogy az már nem megy át.

Történt az elmúlt pár hónapban az egyetemeken jó pár botrány, gondoljunk csak a gólyatábori erőszak ügyekre. Van bennetek társadalmi felelősségvállalási küldetéstudat, hogy ezekre reflektáljatok Oszkáron keresztül? Beálltok kezdeményezések mögé?


Igen, ez már felmerült, és voltak is olyan ügyek, amelyek mögé beálltunk. Például szolidaritást vállaltunk az egyetemi szervezetekkel, a gólyatábori botrányok utáni sárdobálás miatt. Illetve a Corvinus budai kampuszának bezárása elleni tiltakozókat is támogattuk, és tanácsokat is adtunk nekik, hogy mit kellene a saját oldalukon pörgetniük, hogy minél több emberhez eljusson az üzenetük.

A budai kampusz bezárása már politikai kérdéseket is felvet.

Ettől igyekszünk tartózkodni. Fontos, hogy értékek mellé adjuk a nevünket, de nem gondoljuk, hogy akkora befolyásunk van ezekre az ügyekre, hogy minden megváltozzon.

Viszont ha több követőtök lesz, egyre nagyobb lesz a befolyásotok. Ezzel ugye számoltok? Ha megnézzük például a Trollfocit, hatalmas hatással van az egész magyar futballéletre.

A jövőben nem csak trollkodni szeretnénk, hanem akár beállni olyan egyetemi kezdeményezések, programok mögé, amelyeknek érdemes segíteni, például a promócióját. Az a célunk, hogy valamennyire megkönnyítsük az egyetemisták életét, és ezt most 98 százalékban poénokkal tesszük, hogy feldobjuk őket, de a hosszú távú célok között szerepel, hogy akár tanulmányi segítséget nyújtsunk. Szeretnénk komolyabb témákat is behozni és szívesen állunk be olyan komoly ügyek mellé, amelyek elősegítik az egyetemisták könnyebb életét, akár az egyszerűbb egyetemi ügyintézést, vagy akár azt is, hogy majd könnyebben tudjanak elhelyezkedni a jövőben a diplomájukkal.

Arra gondoltatok, hogy brandet készítsetek belőle, mint Tibi atya. Fogtok mondjuk sörmárkát reklámozni, rendeztek S. Oszkár bulit?

Egyelőre nincsenek ilyen tervek és nem tartjuk fontosnak, hogy mi ebből pénzt vehessünk ki. Nem ezért kezdtük el, nem ez volt az oldal célja, és hál’ Istennek ezt őrizzük most is. Nyilván, ha valaki hozzánk akar vágni egy csomó pénzt, akkor nem térünk ki előle. Tehát, ha holnap megkeresne minket egy rendezvényszervező, hogy akarunk-e egy S. Oszkár party-t tartani, azért tárgyalnánk róla. Akárkivel azért nem. Ha lenne bevételünk, akkor azt visszaforgatnánk az oldalba.

Tervezitek, hogy felfeditek magatokat, azaz Oszkárt?

Pont az a lényege, hogy amíg S. Oszkár inkognitóban van, addig bárki bele tudja magát élni. Mi is S. Oszkárok vagyunk és minden egyetemista. Nem sajátítjuk ki. A magánéletünkben ez amúgy nem óriási titok.

Mennyi követőtök lesz szerintetek? Hol a vége?

Most vizsgaidőszakban megugrott. Nem tudjuk, meddig lehet feszegetni a határait. Tibi atya azért sokkal szélesebb területen mozog. Az egyetemista lét, azért kicsit szűkebb kört érint. De akár a gimnazisták, a szülők, az öreg egyetemisták is sokat át tudnak érezni ebből.

Melyik volt a legjobb poénotok?

Egy 6000 lájk körüli volt talán a legjobb.

Mi lesz nyáron Oszkárral a vizsgaidőszak nélkül?

Megyünk például EFOTT-ra, és egyéb fesztiválokra is, mindenhol sok az egyetemista, biztos lesznek vicces helyzetek, amiket megírunk és talán Oszkár nyaralni is eljut idén (bár biztos nem kap a szüleitől ajándéknyaralást a jó eredményeiért).

El fogja végezni valaha az egyetemet?

Egy kicsit olyan ő, mint a szereplők a South Parkban, hogy mindig negyedikesek, Oszkár mindig kollégista és egyetemista marad. Bent rekedt ebben az időhurokban. Lehet, hogy szerez diplomát, de utána simán elkezd még egy egyetemet. Egy biztos: lesznek még meglepetések, fordulatok a tanulmányaiban.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Megszólalt Havas Henrik

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.