A cukorbetegek száma világszerte több százmillió, egyes előrejelzések szerint néhány évtized múlva az emberiség 10 százaléka szenved majd tőle. Az életmentő felfedezés, az inzulin 1923. április 15. óta érhető el nyilvánosan. A hasnyálmirigy által termelt hormonról van szó, amely a szénhidrátok, fehérjék és zsírok anyagcseréjének szabályozásában vesz részt. A cukorbetegség ennek hiányában lép fel: a sejtek nem képesek a glükóz felvételére, a vércukor szintje emelkedik, hosszú távon nagyon komoly következményekkel jár.
A betegség évezredek óta halálos kórként volt ismert, leküzdése érdekében Paul Langerhans tette meg az első lépést a hasnyálmirigy hormontermelő “szigeteinek” leírásával 1869-ben. Húsz évvel később Josef von Mering és Oskar Minkowski kísérlettel bizonyította, hogy a hasnyálmirigy eltávolítása után kutyákban kialakult a cukorbetegség. Az áttörést hozó inzulint Nicolae Paulescu bukaresti professzornak sikerült először izolálnia 1916-ban, ám ez még nem jelentett megoldást tömegek számára.
A véletlen sodorta jó helyre
A Nobel-díjat érő felfedezésre még éveket kellett várni, és szükség volt hozzá a “véletlenre” is. A kanadai Frederick Grant Banting az első világháború után sebészként akart elhelyezkedni Torontóban, ám nem kapott megfelelő helyet. Ezért félállásban az egyetemen helyezkedett el, ahol 1920 októberétől előadásokat kellett tartania a szénhidrát anyagcseréről – írja a Múlt-kor.hu. Ekkor ismerkedett meg későbbi kutatási területével, amit kihívásként értékelt.
Sajnos munkáját az egyetemen nem tartották valami sokra, mindössze egy leharcolt labort sikerült szereznie John James MacLeodtól, a cukorbetegségre specializálódott kanadai orvostól. Viszont kiváló segítőket kapott két diák, Charles Best és Clark Noble személyében. Banting sohasem végzett még állatokon hasnyálmirigy operációt, és nem ismerte a szakterület minden csínját-bínját. Segédeivel viszont felújították Mering és Minkowski kutyás kísérleteit.
Frederick Grant Banting (jobbra) és Charles Best (Wikipedia)
Átütő siker egy kisfiúval
Eltávolították két eb hasnyálmirigyét, inzulinhiányt idéztek elő, ami a vércukor szintjének emelkedésében mutatkozott. Ezután vágóhídról származó állatokból inzulint vontak ki: alkohollal hatástalanították a hasnyálmirigy enzimjeit, majd a szétdarabolt hasnyálmirigyből konyhasóoldatos kivonatot készítettek. Az egyik kutyát beinjekciózták, nála azonnal lecsökkent a vér cukorszintje. Banting azonnal jobb kutatási körülményeket követelt, és a kis csapat elkezdte eredményeik széleskörű bizonyítását.
Ekkor kapcsolódott be a munkába McLeod kérésére Bert Collip azzal a feladattal, hogy letisztítsa, standardizálja és nyulakon tesztelje az inzulint. Az így nyert kivonatot 1922 januárjában tesztelték először egy 29 kilósra fogyott 14 éves cukorbeteg fiún, az eredmény elképesztő volt. Tíz nap alatt teljesen megszűnt vizeletében a cukor, később az injekciók megtartása mellett visszatérhetett a normális életvitelhez.
A nyilvánosság számára 1923. április 15-től vált elérhetővé az inzulin, Banting és MacLeod pedig megosztva megkapta az orvosi Nobel díjat. Nem követelték maguknak a dicsőséget: Banting saját részét Best-tel, Macleod pedig Collip-pel osztotta meg. Frederick Grant Banting november 16-ai születésnapja a diabétesz világnapja.
