Tudomány

Szerelem és házasság: “Nem mész ki innen épségben”

Mikor jusson eszünkbe, ha nem Valentin napján, hogy szerelem és házasság csak modern korunkban alkot elválaszthatatlan párost. Régebbi korok emberei számára ez az összefüggés sokszor csak a vágyálmokban létezett.

A középkorban a házasságról folyó nyilvános beszédmódot az egyház alakította. A középpontban a hit, Isten és ember viszonya, a túlvilági boldogság elnyerése állt, aminek útjában a bűn állt, mint például a szexualitás. Egyetlen terepe volt – és egyben Isteni parancs – férfi és nő egyesülése a házasságban utódnemzés szándékával. A keresztény házasság tehát a hit megélésének és a jövőbeli, túlvilági boldogság elnyerésének egyik eszköze volt.

A középkori házasság azon túl, hogy két egyén ügye volt, közvetlenül szabályozta a családok közötti társadalmi kapcsolatokat és a vagyon újraosztását, öröklődését. Ezért a fiatalok meggondolatlan döntéseit elkerülendő a család igyekezett a maga hatáskörében kezelni – írja Erdélyi Gabriella a Rubicon.hu-n. A leghatékonyabb az volt, ha a fiatalok sorsáról már gyermekkorukban megegyeztek, természetesen a fejük felett. A szabad akaratot és főleg a szerelmet hiába keressük, ám nemegyszer az erőszak is előtérbe került.

Akarata ellenére

A szóbeli eljegyzési megállapodások, „szerződések” megkötésére a családi otthonokban, szemtanúk előtt került sor. Nemes Szencsei László fia, László nyolcévesen árvaságra jutott, amikor Káplán Kelemen, „aki igen befolyásos, mivel királyi tisztviselő volt”, lánya eljegyezésére kényszerítette.

Amikor a házba belépett, ahova hívatták, „sokan álltak körül, köztük a hat év körüli lány, Luca is, Kelemen pedig fenyegetően ezt mondta: »László, ígérd meg, hogy elfogadod feleségednek lányomat, Lucát, minek fejében örökös és atyai javaidat, amelyeket igen széthordtak, visszaszerzem neked. Ha ez nem sikerül, szabad maradsz és az ígéreted érvénytelen. Majd hozzátette: ha ezt elutasítod, nem mész ki innen épségben, s még meglévő javaidat is elveszíted.« Ezt hallva László inkább félelemből, semmint szerelemtől vezérelve ígéretet tett a lány feleségül vételére, akarata ellenére […] s ezt kézfogással erősítették meg.”

Házasság szerelemből

A családok közti megegyezést a fiú és a lány beleegyezése követte, ami mint láttuk, nem mindig volt önkéntes – a szülői irányítás elfogadása és megerősítése volt a szabály, a helyesnek ítélt magatartás. Ám a hatalom és tekintély szava nem volt kizárólagos. Egyfelől azért, mert a szülők régen is szerették gyermekeiket, akiknek a javára törekedtek, és összeegyeztették a családi érdeket az egyéni vonzalommal. Másfelől természetesen a kevésbé szerencsések között is akadtak olyan férfiak és nők vegyesen, akik képesek voltak dacolni a kényszerrel, és kitartottak saját választottjuk mellett.

Egy másik lehetőség, hogy az ember saját maga dönthessen, kivel akarta összekötni az életét, ha megözvegyült, vagy házastársa faképnél hagyta. A felbomló első házasságok után immár felnőttként az embereknek nagyobb esélyük nyílt arra, hogy a kölcsönös vonzalmon alapuló kapcsolataikat házassággá szilárdítsák – fogalmaz Erdélyi Gabriella.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.