A szovjet tankok bevonulása és az utolsó ellenállási gócok felszámolása után csend borult Magyarországra 1956. november közepén. A terror lassan pincékbe, börtönökbe vonult vissza az utcákról, a hatalom a megtorlás legitimizálásán ügyködött. A forradalom és szabadságharc napjaiban több mint 200 ezer ember hagyta el az országot, akiknek közvetlen, húsba vágó tapasztalatai voltak az elnyomó rendszerről. A világ magyarsága együtt gyászolt az itthoniakkal.
Kurucos terv
Miközben Márai Sándor az emigrációban megírta a forradalom talán legszebb versét, a Mennyből az angyalt, New York-i magyarok egy megható, néma akcióval hívták fel a figyelmét hazájuk eltiprására 1956. november 18-án.
Emigráns magyar értelmiségiek Sisa István, a Free World Review szerkesztőjének lakásán gyűltek össze és ötleteltek, hogyan lehetne erőszakmentesen, de hatásosan felhívni Amerika és a világ közvéleményének figyelmét a vérbe fojtott magyar szabadságharcra. Amikor szóba került a New York-i Szabadság-szobor, a terv pillanatok alatt megszületett: magyar zászlót tűznek ki Amerika és a szabadság szimbólumára.
Mártonffy István mérnök egy 15 fős csoporttal vállalta az akció lebonyolítását, feladata pedig a sajtónyilvánosság biztosítása volt, Keviczky Kálmán pedig dokumentálta az eseményeket. Helyi magyar nők vállalták a hétméteres magyar lobogó és egy óriási, fehér felirat elkészítését. A vasárnapi lapok biztosította megjelenésben bízva az egyébként teljesen illegális akciót november 17-ére, szombatra tervezték. Nagyon sok múlt az időzítésen: a zászlónak és a feliratnak akkor kellett kibomolnia, amikor reggel, az első kirándulóhajó utáni következő, emberekkel zsúfolt hajó a szobor alá ér.
A fáklya széléről lobogott a zászló. Fotó: Europress
Hatalmas siker
Az időjárás azonban közbeszólt, szélcsend volt és a turistákat elriasztó eső, így a megvalósítást másnapra helyezték át. Vasárnap reggel aztán az “összeesküvők” az első turistacsoporttal látogatóként érkeztek a Szabadság-szoborhoz. A lobogót Mártonffy a teste köré csavarva rejtette el, a többiek különféle ürüggyel igyekeztek lassítani a többi, mit sem sejtő látogatót. A szobor tetejébe érve leverték a fáklyához vezető csigalépcső ajtaját elzáró lakatot, és kibontották a zászlót. Rövidesen mindenki megértette, miről van szó, az emlékmű talapzatán kibomlott a szöveg is: “STOP GENOCIDE, SAVE HUNGARY” (Állítsátok meg a népirtást, mentsétek meg Magyarországot!).
Sisa eközben a partról tájékoztatta a médiát, hamarosan megjelent a Daily News helikoptere, majd még egy gép. Az emlékmű őrségét az időközben felérkező turisták értesítették az esetről, de mire felértek, és bevonták a hatalmas zászlót, az már fél órán keresztül lobogott a szabadság ikonjának “kezében”. Az akciócsoportot igazoltatták, a zászlót elkobozták, jegyzőkönyvet vettek fel, de végül senkit nem tartóztattak le. Pedig megtehették volna, a magyarok tette törvénytelen volt.
Hatalmas volt az akció visszhangja. A rádiók azon nyomban vezető helyen számoltak be róla, a televízió leadta Keviczky rövidfilmjét, másnap pedig a legnagyobb lapok címlapon hozták, a hírügynökségek jóvoltából pedig az emigráns magyarok tette bejárta a világsajtót.
