Szálasi Ferencet nem érdekelte, mit gondolnak felőle: „bolondnak mindig szerencséje van” – mondta és hívei kérésére sem volt hajlandó magát megvizsgáltatni. Bakody Aurél lipótmezei elmegyógyász főorvos kormánypárti képviselő barátja kérésére készített hosszabb elemzést a Szálasi által 1935-ben írt pártprogram, a Cél és Követelések alapján.
Autisztikus, köldöknéző néptribun
A doktor nem tudott, vagy nem akart Szálasival személyesen találkozni, ám szakvéleménye előszavában kiemeli, elmeorvosok gyakran kénytelenek például végrendeleti perek esetében kizárólag írásművek alapján véleményt mondani. A pártprogramalapján pedig a későbbi Nemzetvezetőt úgynevezett „neophráziás” (új szavakat gyártó), frázispuffogtató, bizarr logikájú, vagy logikátlan szavakat gyártó elmebetegnek nevezte, aki különösen hajlamos „jelentéktelen tartalmú” bölcsességeit patetikusan előadni – olvasható a levéltári forrásokat feldolgozó Archivnet.hu-n.
Szálasit a skizoid miszticizmus, a bizarrkodó gondolatkapcsolások jellemzik, aki hajlamos a fogalmakat ködösen összecserélni, és jellemző rá a bizarr szerepkeresés és a logikátlan elhivatottság érzése is. Egymásnak ellentmondó, vagy teljesen értelmetlen mondatai Bakody szerint „csak az író autizmusával, saját csodálatában való affektív elmélyedésével” magyarázhatók. Úgy vélte, hogy Szálasi, autisztikus, köldöknéző, „skizofrén néptribun”, aki a realitást teljesen kizárta gondolatmenetéből, és ezért rátévedt az „irreális, megvalósíthatatlan követelések ingoványára”.
Szálasi 1944-ben
Lázálmokban élő fantaszta
Még saját híveinek is feltűnt, hogy valami nincs rendben: „Mélységes megdöbbenéssel kell tapasztalnunk, hogy nagy emberünk Szálasi Ferenc elé nem mehetünk tapasztalatainkkal, ha azok rossz híreket tartalmaznak, mert eddigi szenvedései miatt – amelyekért tetemre hívjuk ezeknek okozóját, a mai rendszert – nem képes rossz híreket tartalmazó tényekkel szembenézfni, sem tárgyi, sem személyi vonatkozásban, hanem ehelyett egy konok optimizmusba sáncolja el magát” – írta Kőfaragó-Gyelnik Vilmos.
„A német vezetés a legteljesebben kezében tartja a hadászati kezdeményezést annak ellenére, hogy védelemben van. A szovjet viszont annak ellenére, hogy támad, mindig védekezésre kényszerül” – értékelte Szálasi a hadi helyzetet 1943 végén. Nem hallgatóságát szándékosan megtéveszteni akaró, cinikus politikus volt, hanem a valóságtól teljesen elszakadt, lázálmokban élő fantaszta – jegyzi meg Karsai László történész.
Ideológusa bezáratta volna
A szélsőjobboldali Málnási Ödön, Szálasi ideológusa szerint főnöke „szentebbet nem ismert, mint saját egyéni, hatalmi érvényesülését”, hajlamos „saját énjének a lehetőségekkel ellentétes módon való” értékelésére, túlbecsülésére. Mindezek a jellemvonások Málnási szerint a több mint kétéves, végig magánzárkában töltött börtönbüntetése alatt csak súlyosbodtak, társulva klausztrofóbiás kényszerképzetekkel.
1940 végén Málnási még nem tartotta közveszélyesnek Szálasit, de „mihelyt az európai események alakulása pártjával való tevékenységének közveszélyes lehetőséget biztosít, büntetőjogi beszámíthatatlansága folytán therápikus eljárást igényel” – szögezte le. Javasolt gyógymódja meglehetősen egyszerű volt: Szálasit elmegyógyintézetbe kell zárni.
Szálasi pártkönyve (wikipedia)
Skizoid pszichopátia
Szirmai Rezső újságíró és Gartner Pál pszichoanalitikus orvos 1945 decemberében kétszer tudott Szálasival az Andrássy út 60-ban, a börtöncellában hosszasabban elbeszélgetni a Nemzetvezetővel. „Hisz abban, amit mond. Komolyan veszi sajátmagát. Csodálattal adózik saját rögeszméinek” – szűrték le. Dr. Gartner, Bakodyval ellentétben, úgy vélte, hogy „Szálasi nem elmebeteg, hanem skizoid pszichopata (életidegen kóros személyiség)”.
„Egész életvezetése, túlértékelt eszméi, közösséget kereső lelkivilága (valójában lelki egyedülléte), kifejezései bizarrsága, csökkent valóságérzéke, kóros önértékelése, ‘küldetésébe’ vetett hite, zavaros ideológiája, skizoid pszichopátia diagnózisnak felvételét teszik jogosulttá”
A Szálasi elmeállapotával foglalkozó anyagot ide kattintva olvashatja teljes terjedelmében az Archivnet.hu-n. Bakody doktor szakvéleménye eredetiben itt, a szakember által elemzett Cél és Követelések pedig itt olvasható.
