Néha lenyűgöző, máskor megbotránkoztató, valamikor egyszerűen csak mókás az emberek sokfélesége. Ha egy európai embernek van szerencséje eljutni Kínába, ott rengeteg számára furcsa dologgal találkozhat. Érdemes őket komolyan venni, hiszen ők a világ legősibb folyamatos civilizációja, ráadásul már az ókorban is az egyik legfejlettebb kultúrát tudhatták magukénak. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (iránytű, papír, nyomtatás, puskapor, porcelán, selyem) már a Krisztus előtti időkben ismert volt Kínában.
Napjainkban a világ harmadik katonai, második gazdasági potenciálja, a világ legnépesebb állama (1,3 milliárd lakossal), ám a több éve működő népességszabályozási program eredményeként rövidesen meg kell válnia ettől a rangjától. Összehasonlításképp Európában mindössze 730 millió ember él, ami alig több, mint a kínai népesség fele.
Könnyen gondolhatnánk, ahol ennyi ember él, ott senki sem magányos. Persze ez nem így van, a túlzsúfolt Pekingben (a mérhetetlenül szennyezett levegő mellett) óriási társadalmi problémát okoz a depresszió. Európában és Amerikában rendszerint úgy orvosoljuk a magányt vagy a depressziót, hogy beszerzünk egy cuki kutyát-macskát, majd a róla való gondoskodás által helyrebillen az önértékelésünk, így újra fontosnak érezzük magunkat a világban. Ez a módszer ugyan eredményre vezet nálunk, a távol-keleten viszont rendszerint az ebédlőasztalon látják szívesen őket.
Talán elsőre kissé ridegnek tűnik a dolog, ami viszont igazán elképesztő, az a háziállatok helyettesítésének a módja. A legújabb trend a kínai tinédzserek körében nem más, mint a KÁPSZTASÉTÁLTATÁS. Az ötlet eredetileg egy Han Bing nevű fényképésztől származott, aki 14 évvel ezelőtt, 2000-ben készített egy fotósorozatot káposztát sétáltató emberekről. Szerintem kissé flúgosnak kell lenni ahhoz, hogy az ember egy zöldséget pórázra kössön, majd az utcán vonszoljon maga után, de ahány kultúra, annyi szokás.
Egy biztos, ma már tömegesen sétáltatnak káposztát a kínaiak, és köszönik szépen, ez nekik így jó. Sosem gondoltam volna, hogy a töltött káposztán kívül más gyakorlati haszna is lehet a növénynek, a legtöbb pszichiáter erre viszont rácáfol.
A Huffington Post által megkeresett szakember szerint “a káposztasétáltatás jó ötlet, ugyanakkor figyeljünk arra, hogy a valódi emberi kapcsolatokat nem képes pótolni a zöldség”. A lap megkérdezte a fiatal zöldségtulajdonosokat is, ugyan mégis miért sétáltatnak káposztát. Az esetek nagy részében két választ kapott a riporter: A jobbik eset, amikor a “gazda” sétáltatás közben ráirányítja a negatív gondolatait a káposztára, ezáltal valamennyire felszabadul a sétáltatás közben. Vannak azonban olyanok is, akik úgy hiszik, a káposztát jobban érdekli az, mi van velük, mint a saját szüleiket. Az utóbbi már elég problémás hozzáállás, főleg ha figyelembe vesszük, mennyire családcentrikusnak tartják a kínaiakat.
Képek forrása: hanbingart.com
Mit gondol, van értelme zöldséget sétáltatni? Mégis hogyan tesznek pórázt egy káposztára!? Vajon eljöhet az idő, amikor a Hősök terén káposztasétáltató-találkozó lesz?:)
Tetszett a cikk? Olvassa el ezeket is:
