Minden hétköznap hajnali 5 órakor kelek. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, csupán azt akartam tisztázni, hogy legnagyobb bánatomra nincs idő a szundira: ha kelni kell, hát kelni kell… még akkor is, ha a valódi ébredés csak a fogmosás és az első kávé után üt be.
Nem volt ez másképp ma reggel sem. Bár a telefonom 05:00-t mutatott, a szervezetem pontosan tudta, hogy “ténylegesen” még csak négy órája múlt éjfél. Tudta ezt úgy is, hogy készültem, megpróbáltam átverni és direkt egy órával hamarabb feküdtem le – annak ellenére, hogy éltem a gyanúperrel, ez idén sem fog segíteni. És tényleg.
Adódik hát a kérdés, hogy miért kínozzuk magunkat?
Nos, ahogy arról félévente megemlékezünk, elsőként a németek vezették be a nyári időszámítást, méghozzá az első világháború derekán. Az erőforrásokat kímélő ötlet olyan zseniális volt, hogy hamar terjedésnek indult, s bár az eltelt száz évben mintha történt volna egy s más, valamiért mégsem kopott ki ez a megoldás.
A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zártkörűen Működő Részvénytársaság (avagy MAVIR) tavalyelőtti kommünikéje szerint azért, mert megéri, gazdaságos. A becsült megtakarítás 120 GWh, ami “30–40 ezer háztartás, azaz egy vidéki nagyváros éves fogyasztásának felel meg” – meggyőző, nemde? Az ország éves villanyszámlája nagyjából hatmilliárd forinttal kisebb.
Ugyan ez lottónyereménynek se kicsi, halkan bátorkodom csak megjegyezni, hogy ez (tízmilliós országgal számolva) fejenként cirka hatszáz forintos megtakarítást jelent. Évente.
Bennem pedig fortyogva vetődik fel a kérdés, hogy ez a havi 50 forint tényleg megéri-e, avagy elhanyagolható mennyiségű és minőségű rábeszélés is elég lenne ahhoz, hogy lemondjak napi 1,65 forintos önrészemről, ha ettől normálisan tudnék aludni?
Megkérdezem még egyszer: miért kínozzuk magunkat?
Mert imádjuk? Nem éppen, sőt. Mert száz éve így csináljuk? Kifogásnak is rossz. Mert a világon mindenki más is így csinálja? Dehogy, a bolygó harmada soha ki se próbálta, másik harmada pedig kipróbálta és lemondott erről az élvezetről.
Mert a fent említett közlemény szerint “az átállítás előtti és utáni tavaszi időszakot összehasonlítva, napi 1,5 – 3 százalékos [..] fogyasztáscsökkenés” tapasztalható? Szép és jó, de például alacsonyabb-e a fogyasztás a nyári hónapokban, mikor mindenhol zúg a légkondi? Esetleg azért, mert “az EU kimutatásai alapján az energia-megtakarítás mellett, több szabadidőt, több turisztikai bevételt és kevesebb közúti balesetet jelent” a nyári időszámítás? Nagyon jó, akkor maradjunk meg ennél és ősszel ne váltsunk vissza a télire – meggyőzőek az ezzel kapcsolatos számítások.
Szóval? Miért is kínozzuk magunkat?
