Az első világháború után a Károlyi-kormány hitt abban, hogy az antant által kijelölt demarkációs vonalak ideiglenesek, és bármilyen fegyveres ellenállás csak rontaná hazánk megítélését a majdani béketárgyalásokon. A cseh, román és szerb vezetés épp ellenkezőleg gondolta: minél nagyobb területet szakítanak ki Magyarországból, a kész helyzet előnyeit kihasználva annál többet csatolhatnak majd véglegesen saját országukhoz.
Míg tehát a magyarok tétlenül álltak, a szomszédos országok egyre beljebb és beljebb hatoltak. A cseh légió akadálytalanul hatolt be a Felvidékre, majd átlépte az antant által kijelölt demarkációs vonalat. Balassagyarmatra 1919. január 15-én vonult be a Cseh Légió Augustin Lauka vezette kontingense. Szemeik előtt már Aszód, Miskolc és Gyöngyös elfoglalása és a térség gazdag szénmedencéjének meghódítása lebegett – írja a Rubicon.hu.
Előkerültek a rejtegetett puskák
Kimondták Balassagyarmat önkéntes csatlakozását Csehszlovákiához, majd késedelem nélkül hozzáláttak a hatalomváltás gyakorlati teendőihez, a csehszlovák hűség kikényszerítését. Rákóczi István kormánybiztos vezetésével azonban a helyi tisztviselők titokban fogadalmat tettek: szembeszegülnek a megszállókkal. A lakosságot nem kellett győzködni, az elszenvedett diszkriminatív intézkedések, a magyar közalkalmazottak elbocsátása és a többségi etnikum háttérbe szorítása miatt a társadalmi feszültség a tetőpontjára hágott.
Ennek megfelelően Balassagyarmat polgárai ellenálltak a csehek lefegyverzési parancsnak, január 29-én pedig előkerültek az addig rejtegetett puskák és egyéb fegyverek. Rákóczinak sikerült megszerveznie, hogy a Magyarnándor mellett állomásozó magyar katonák ugyanezen a napon támadást intézzenek a balassagyarmati laktanya ellen. Kemény csata bontakozott ki, a csehek komoly veszteségeket okoztak a magyarnándori katonáknak, akik vissza is vonultak.
“Esküszöm, hogy Magyarország földjére lábamat soha többé nem teszem!”
Civitas Fortissima
Balassagyarmat polgárai azonban nem adták fel, hősiesen tartották a magyar állásokat órákon keresztül, amíg délutánra a magyar bakák is visszatértek az iglói géppuskásokkal kiegészülve. A laktanya ostromával párhuzamosan a gyarmatiak több helyen is utcai harcokat vívtak a megszállókkal, akik végül Augustin Lauka halála után visszamenekültek az Ipoly túlpartjára. Estére ismét magyar zászló lengett Balassagyarmaton.
A csehek többé nem próbálkoztak az Ipolyon túli területeken, és végleg feladták a borsodi szénmedence meghódítására vonatkozó terveiket. Balassagyarmatot később a „legbátrabb város” néven emlegették, 2005-ben pedig az Országgyűlés “hivatalosan is” a Civitas Fortissima címet adományozta a városnak.
