A korszak egyik legszínvonalasabb iskolájában – a Nobel-díjas Wigner Jenő, illetve Kandó Kálmán alma materében –, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult. A gyors gondolkodásáról és rendkívüli fejszámolási képességéről híres diák 1921-ben iratkozott be a budapesti tudományegyetem matematika szakára – írja a Rubicon.hu.
Sokat tartózkodott Berlinben, ahol Fritz Habertnél kémiát, Albert Einsteinnél statisztikus mechanikát és Erhardt Schmidtnél matematikát hallgatott. Később Zürichben tanult vegyészetet. Diplomái megszerzése után, a ’20-as évek végén Amerikába utazott, ahol alig 28 évesen kinevezték őt a Princeton Egyetem professzorának. Az Egyesült Államok történetében ő szerezte meg leghamarabb ezt a címet. Tevékeny részt vállalt a Manhattan-terv sikeres végrehajtásában, az atombomba kifejlesztésében, és oroszlánrésze volt abban is, hogy ezt a hatalmas energiaforrást utóbb békés célokra is felhasználták.
A leírások szerint kicsit szórakozott, ám életvidám és közvetlen matematikaprofesszort eredményei nyomán a második világháború után számos egyetem – például a Princeton, a Harvard és a Maryland – díszdoktorává, több patinás tudományos társulat pedig tiszteletbeli tagjává fogadta, miközben az Egyesült Államok elhalmozta őt kitüntetésekkel.
Nem ok nélkül. Doktori disszertációjában a halmazelmélettel foglalkozott, majd a közgazdaság, az informatika és a szociológia számára is hasznos újításokat hozó játékelmélet felé fordult. A fizikában elsősorban a kvantummechanika és a hidrodinamika terén végzett jelentős kutatásokat, de életművére a számítógép működési elveinek lefektetése, az EDVAC és a Neumann-gép megépítése tette fel a koronát. Gyakorlatilag megváltoztatta a világot.
Ám fogalma sem volt róla, hogy ezt teszi. Neumann olyan bonyolult képletekkel dolgozott, hogy szüksége volt egy kis segítségre, ezért fogott a számítógép megalkotásába. A fáma úgy tartja, az első gépek számításait ő maga ellenőrizte fejben, a géppel azonos sebességgel. Sem ő, sem munkatársai nem gondolták, hogy korszakalkotó találmányon dolgoznak. A hőskorban még a gyártó cégek is úgy vélekedtek, néhány száz gép bőven kiszolgálja majd a világ igényeit.
Harminc év megfeszített munka nem múlt el nyom nélkül. A tudós szervezetében 1955-ben rákot diagnosztizáltak, mely akkor már áttétes stádiumban volt. Már betegségétől legyengülve vette át Eisenhower elnöktől a legrangosabb amerikai elismerést, illetve a Fermi-díjat, hamarosan pedig kórházba is vonult, ahol 1957 februárjában befejezte életét.
