A tengeren lebegő monumentális műanyaghalmok valóságos úszó szemétszigetek. Egy részről az emberiség szégyene ez, a környezetszennyezés mementója. Másrészt viszont a természetet nem könnyű zavarba hozni, az élet még ezeken a sivár műanyagkupacokon is megvetette a lábát.
Az igen nagy változatosságban megfigyelhető mikrobatelepeket felfedező tudóscsoport plasztikszférának nevezte el az új élőhelyet. A plasztikszféra létezése és az a tény, hogy az áramlatok hátán a szemétszigetek gyakorlatilag az egész Földet bejárják, már önmagában rengeteg kérdést vet fel.
A tudósok nem csak arra keresik a választ, hogy egyáltalán mik ezek az élőlények. Fontos megismerni azt is, hogy miként hatnak a környezetükre, és hogy mennyiben befolyásolják a tengeri ökoszisztémát.
A begyűjtött mintákban több mint ezer különböző baktériumsejtet találtak, egy egész kis életközösség virágzik a műanyagon. Az egyszerű, szervetlen anyagokkal táplálkozó algák és baktériumok, az őket fogyasztó lények és “ragadozók” komplex közösségeinek létrejöttét az utóbbi bő fél évszázad alatt a tengerekbe került hulladék tette lehetővé.
Ezek az organizmusok mások, mint a természetes anyagokon élő társaik, hiszen a műanyag teljesen más tulajdonságokkal rendelkezik. Például sokkal lassabban bomlik le. Arra is találtak bizonyítékot, hogy a mikrobák bizony szerepet játszanak a műanyag lebontásában: a megvizsgált anyagok felületén mikroszkopikus repedéseket és mélyedéseket találtak.
Aggodalomra ad okot, hogy az úszó halmok egy újfajta közlekedési módot jelentenek a káros egysejtűek számára is. Az egyik mintán például hemzsegtek a Vibrio nemzetséghez tartozó baktériumok, amelyekhez a kolera és más emésztőrendszeri betegségek kórokozói is tartoznak.
