Ettore Majoranától származik az elképzelés, hogy léteznek olyan részecskék, amelyek azonosak lehetnek antianyag párjukkal, vagyis nem úgy “viselkednek”, mint a számunka ismerős anyagi részecskék. Például ha az elektron és ellentétes töltésű párja ütközik, kioltják egymást röntgensugarak kibocsátása közben, míg a semleges Majorana-részecske saját maga ellentett párja, antirészecskéje. A briliáns olasz elméleti fizikusnak egyébként az élete is egy megoldatlan rejtély: 1938. március 27-én hajóra szállt Nápolyban és Palermóba indult, azonban se élve, se holtan nem látták többé.
Az elmúlt 75 évben a fermionok létezését sokan próbálták már bizonyítani, most a Delfti Műszaki Egyetem kutatóinak kísérlete azt sugallja, tényleg létezik a különleges részecske. Leo Kouwenhoven kutatócsoportja az Eindhoveni Műszaki Egyetemen tevékenykedő kollégáik segítségével egy olyan eszközt épített, melyben egy igen vékony nanovezeték érintkezett egy félvezetővel és egy szupravezetővel.
Amikor a nanoméretű vezeték mentén mágneses mezőt hoztak létre, a benne lévő elektronoknak csak meghatározott energiájuk lehetett. Az összeállításban azonban létrejött egy energiarés, amelyben az elektronok összegyűlhettek, és olyan szinkronitásban működhettek együtt, mint a Majorana-részecskék.
Így nézett ki a nanokészülék. (Fotó: TU Delft)
A vezetékre feszültséget adtak, és több helyen mérték vezetőképességét. Kiderült, hogy két ponton, a vezeték két végén lecsökkent a vezetőképesség. A kutatók úgy vélik, hogy itt rejtőztek a Majorana-fermionok, egy-egy mindkét vezetékvégen.
