A Madagaszkáron található kaméleonok, óriáskígyók, mérgező békák, lemúrok és egyéb állatok elődeivel kapcsolatban tett megállapítások senkit nem fognak meglepni: nagyjából 60-70 millió évvel ezelőtt, feltehetőleg úszó fatörzseken sodródtak Afrikából Madagaszkárra. Miguel Vences, a Braunschweigi Egyetem kutatója szerint a fajok egyediségüket annak köszönhetik, hogy az elmúlt 15 millió évben szinte alig érkeztek újabb állatcsoportok a tengeren át – ennek pedig az az oka, hogy megfordult a szélirány.
S bár hasonló logikával feltételezhetnénk, hogy az emberi jelenlét is Afrikából eredeztethető, új-zélandi kutatók genetikai vizsgálatai alapján az évezredeken át néptelen sziget meghódítását nagyjából 1200 évvel ezelőtt az afrikai “telepesek” mellett indonéziai “bevándorlók” kezdték meg, akiknek eredeti lakóhelye 8000 kilométernyire volt.
Murray Cox, az új-zélandi Massey Egyetem molekuláris biológusának irányításával végzett DNS-vizsgálatok ennek történetét a kizárólag anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS analízisével próbálták feltárni. A vizsgálatba bevont, három malgas népcsoporthoz tartozó személyek 22 százalékánál mutatták ki azt a polinéziai genetikai variációt, amely csak a helyi népességre jellemző, de nem mutatható ki Nyugat-Indonéziában. Az egyik malgas etnikai csoportnál minden második mintában fellelhető volt ez a genetikai marker.
A genetikai minták tanúsága szerint a malgas népesség harmincegynéhány indonéziai “ősanyára” vezetheti vissza származását, de a kutatók szerint kisebb, bár jelentős az Afrikából érkezők “hozzájárulása” is.
A komputeres szimulációk alapján valószínűsíthető, hogy az első telepesek Kr.u. 830 táján érkeztek – a nagy kérdés, hogy a három tucat nő miként szelte át az óceánt. Az egyik elmélet szerint kereskedelmi hajókon érkezhettek, bár eddig semmiféle bizonyíték sem került elő, amely tanúsíthatná nők jelenlétét a “távolsági járatokon”. Egy másik elmélet szerint Madagaszkáron kereskedelmi “kirendeltség” létesült, vagy menekültek leltek itt otthonra. A harmadik elmélet szerint a nőket a tengeri áramlatok sodorhatták Madagaszkárra. Ezt a feltételezést látszanak alátámasztani az óceáni áramlatok és a monszunnal kapcsolatos időjárási “mintázatok” alapján készített számítógépes szimulációk. A második világháború során egyébként Szumátra és Jáva mellett szétbombázott hajók roncsai később Madagaszkár partjainál tűntek fel, itt került partra egy mentőcsónakon sodródó túlélő is.
