A kétnaposra nyújtott látványosságot eredetileg azért szervezték meg, mert Atlantic City polgármestere, Edward L. Bader szerette volna a városba csábítani a turistákat a Munka ünnepe (az Egyesült Államokban szeptember első hétfője) után. A verseny fődíja egy egy méter magas aranyozott hableányszobor volt, a résztvevő hölgyek pedig az USA ötven államából, plusz Washington D.C-ből, Puerto Ricóból és a Virgin-szigetekről érkeztek. A Parádét csak a következő évben, 1922-ben keresztelték át Miss Amerika szépségversennyé – miután az első győztes ismét benevezett az aranyszoborért.
A versenyből az afroamerikai nők 1970-ig ki voltak zárva – a Miss Amerika hivatalos szabályzatának hetedik pontja értelmében a résztvevőknek „egészségeseknek, és fehér bőrűeknek” kellett lenniük. Ezt igazolandó, az 1940-es évekig a lányoknak egy kitöltött kérdőívet is csatolniuk kellett a jelentkezésükhöz, amin családtagjaik egészségi állapotát, és családjuk történetét kellett részletezniük.
A kezdetekben gyakori volt, hogy egy versenyző több egymást követő évben is benevezett a koronáért. Mary Katherine Campbell (Ohio) például 1922-ben és 1923-ban is győzni tudott, 1924-ben pedig a második helyen végzett – ezzel hivatalosan az ő fején volt a leghosszabb ideig Miss Amerika tiarája. A szabályokat később megváltoztatták, és azóta egy versenyző csak egyszer nevezhet.
A mustra leglátványosabb része már a kezdetektől a fürdőruhás felvonulás volt – annak ellenére, hogy a versenyzőknek visszafogott, egyrészes fürdőruhát kellett viselniük egészen 1997-ig. A nyerteseket később is előszeretettel fotózták ilyen összeállításban, amikor azonban az 1951-es Miss Amerika, Yolande Betbeze visszautasította, hogy a versenyen kívül is fürdőruhában kelljen megjelennie, a verseny főtámogatója, a Catalina szerződést bontott a szervezőkkel – egy év múlva pedig megrendezte a Miss USA szépségversenyt.
A mindenkori Miss Amerika rövid időn belül az Egyesült Államok szimbólumává vált – ezt többek között az is elősegítette, hogy a versenyt 1954 óta közvetítette a televízió. A győztes a tradicionális szépségideál és a konzervatív normák megtestesítője volt, akinek gyakran semmi más célja nem volt, csak hogy jó feleség és anya váljon belőle – nem csoda hát, hogy a szépségverseny később a feministák első számú céltáblájává vált. Az 1968-as verseny ideje alatt rendezett tiltakozáson például Miss Amerikává koronáztak egy birkát, és az állatot pórázon vezetve végig masíroztak Atlantic City belvárosán.
A ’70-es években már egy új típusú nőideál, a professzionális dolgozó nő is megjelent a versenyen: a közízlésben és az elvárásokban megfigyelhető váltást az is jól példázta, hogy az 1974-es nyertes, Rebecca Ann King uralkodása évében többször felszólalt az abortusz legalizálásáért.
1984. szeptember 17-én Vanessa Williams volt az első afroamerikai nő, akit Miss Amerikává választottak – uralkodása azonban a tervezettnél rövidebben, és botrányosabban ért véget. A történelem során először ugyanis a királynő személye (és bőrszíne) megosztotta az amerikaiakat, Williams pedig rendszeresen vált nyílt támadások és fenyegető levelek célpontjává. A fejéről azonban akkor billent le végérvényesen a korona, amikor kiderült, hogy két évvel korábban erotikus fotók készültek róla – egy ismeretlen pedig azzal fenyegette meg, hogy eladja a képeket a bulvárlapoknak. 10 hónapnyi regnálás és a szponzorok ökölrázása után Williams végül lemondott a királynői címről, a korona így az első udvarhölgyre, Suzette Charlesra szállt.
A ’90-es években, alkalmazkodva a mindenkori királynők egyre sokasodó feladataihoz, a szervezők átalakították Miss Amerika intézményét. Létrehozták a Miss Amerika Organizationt, azon belül pedig három egységet alakítottak ki: a Miss Amerika Szépségversenyt, a Miss Amerika Ösztöndíjalapot, valamint a Miss Amerika Alapítványt. Az alapítvány koordinálja a királynők jótékonysági tevékenységét, az ösztöndíjalap pedig pénzügyi támogatást (vagy teljes felsőoktatási ösztöndíjat) biztosít fiatal nőknek az egész világon. Az ösztöndíj intézménye egyébként szinte a kezdetektől része volt a Miss Amerika versenyeknek, mára azonban, legalábbis a versenyzők oldaláról nézve, elvesztette eredeti funkcióját. A királynők ugyanis mára nagyrészt egyetemet végzett, vagy a diploma kapujában álló hölgyek, akik az „ösztöndíjként” kapott pénznyereményt inkább diákhitelük törlesztésére használják.
Margaret Gorman Washington D.C. színeiben utazott a szépségversenyre, ahol először két alkategóriában (Legszebb amatőr, Amerika legszebb fürdőruhás lánya) nyert, majd a második nap végére övé lett az arany hableány trófea is.
1922-ben ismét indulni akart a versenyen, a főváros képviseletét azonban ekkor már odaítélték egy másik lánynak – így lett Gormanból, később pedig a versenyből Miss Amerika.
Évtizedekkel később így nyilatkozott a versenyről: „Sosem izgatott különösebben, hogy Miss Amerika legyek. Nem is az én ötletem volt, és nagyon unom már ezt a felhajtást. Legszívesebben elfelejteném az egészet!”
