Nem akármilyen lovakról van szó, és nem is a sugárfertőzöttség tette őket híressé. A Przsevalszkij-lovak a XX. században váltak híressé természettudományos körökben, amikor bebizonyosodott, hogy ez az egyetlen valódi vadlófaj.
A Przsevalszkij-ló 66 kromoszómával bír, míg a házilónak csak 64 van. Néhányan úgy tartják, hogy különálló fajról, az utolsó vadlóról, Equus ferus van szó, mások szerint ez az Equus caballus egy alfaja.
Egy 2005-ben végzett egyedszámlálás szerint ezen lovak populációja a világon körülbelül 1500 egyedet számlál, mindegyik attól a 31 lótól származik, mely 1945-ben már fogságban élt, melyek nagyobb része az 1900 körül elfogott kb. 15 példánytól eredt.
Mongóliában a vadállomány az 1960-as években pusztult ki, az utolsó ménest 1967-ben látták, az utolsó egyedet pedig 1969-ben. Mongóliába egy visszatelepítési program keretében sikerült újra visszaköltöztetni a Hustai Nemzeti Parkba.
A világon a legtöbb Przsevalszkij-lovat Ukrajnában szaporítják. Több tucat Przsevalszkij-lovat engedtek szabadon a csernobili atomkatasztrófa során kiürült területre 1998-1999 körül. A lovakat azonban most orvvadászok fenyegetik.
A szegényebb ukránok lóhúsra vadásznak, és éppen ezért a lovak száma egyre csökken. Jelenleg 30-40 példány él a körzetben, holott 2003-ban még 65 volt a számuk.
A vadlovakat nemcsak húsukért, hanem értékes nyálkahártyájukért is kilövik. A Prszevalszkij-ló megeszi a füvet és a klorofill felszabadul a szájukban. Egy vastag zöld nyálkahártya képződik a torkuk hátsó részén. A vadászok a nyálkahártyát kincsnek tartják, mert úgy gondolják, megóvja őket a vírusfertőzéstől.
