A Hollan Wageningen Egyetem és Kutató Központ biológusa Marc Bracke a sertések dagonyázási szokásait tanulmányozta, amikor arra jutott, hogy a disznók valójában nem az izzadtságmirigyeik hiánya vagy az élősködők elűzése miatt hemperegnek a hatalmas pocsolyákban, hanem azért, mert egyszerűen szeretnek dagonyázni.
Az izzadságmirigyeik hiánya már a dagonyázó életmód evolúciós következménye. A kutató azt is hangsúlyozza tanulmányában, mely az Applied Animal Behaviour Science című folyóiratban jelent meg, hogy a disznók genetikai rokonságban állnak a vízi életmódot folytató emlősökkel, a vízilovakkal és a bálnákkal.
Mindannyian a párosujjú patások közé tartoznak. Újabb kutatások alapján a vízilovaknak több közük van a cetekhez, mint a disznófélékhez, a cetek valójában egy közös őstől eredhetnek a vízilovakkal.
A dagonyázás egy evolúciós fordulópont lehetett a szárazföldi emlősök vízhez szokásában. Valamikor a vízilovak és a cetek ősei hasonlóképpen szokhattak a nedvesebb életmódhoz, mint ahogyan ma a disznók a sekély vizekben dagonyáznak.
Ha a sertések továbbra is előszeretettel fordulnak a sár felé, évmilliók múlva távoli „utódaik” szintén folyókban, tavakban és tengerekben köthetnek ki.
AJÁNLOTT LINKEK:
Tudj meg még többet a disznók dagonyázási szokásairól! (BBC News)