A hosszú évek óta folyó feltárás során a vártemplom nyugati falának helyzete már nagyjából ismert volt, de az egykori főbejárat maradványait eddig nem sikerült megtalálni.
Az öt hete folyó ásatás során azonban előkerültek a kapu maradványai, amely két oldalán díszes pillérek vagy oszlopok állhattak.
A terület mélyítése során rábukkantak a templom egykori sarokpilléreinek maradványaira, s az is kiderült, az épület lábazata lényegesen vastagabb a Mátyás-kori falnál.
A XIII-XIV. század fordulóján emelt templom nyugati oldalát a XV. századi átépítés során amikor az oldalkápolna is elkészült feltehetően egészen a lábazatig visszabontották, s a régi falakat pedig mintegy alapként használva húzták föl az új homlokzatot.
A szakemberek korábban azt gondolták, az átépítésre esztétikai okok miatt került sor, most azonban feltételezhető, valamilyen komoly sérülés érhette a templom homlokzatát például az 1443-as földrengés során. A fal vagy leomlott vagy megrepedt, s ezért volt szükség az átépítésre tudatta a régész.
A feltárás során amely néhány napon belül, a rossz idő beköszöntével befejeződik csaknem félszáz sírt is találtak gazdag mellékletekkel, pénzérmékkel, gyűrűkkel, gombokkal és kerámiatöredékekkel.
A középkori szegedi várat valószínűleg 1261 és 1280 között építették, de nem lehetetlen, hogy már voltak római kori előzményei.
Az erődítmény a századok folyamán nem épült ki végvárrá, mert az akkori ország közepén helyezkedett el. 1543-ban a törökök elfoglalták Szegedet, ekkortól a vár képe jelentősen módosult.
Az erődítményben az 1668-as török alóli felszabadulást követően három tűzvész is pusztított, a XVIII. század végén összeomlott a vár Tisza felőli fala.
A Mária Terézia idejéből származó barokk stílusú vármaradvány felújítását 1999-ben végezték, s ekkor közvetlenül a bejárat előtt középkori falak kerültek elő. Így elkezdték el a régészeti leletmentést, és a várudvar közepén a középkori templom feltárását.
