Muhammad Ali Cassius Marcellus Clay néven született 1942. január 17-én. Háromszoros világbajnok, olimpiai bajnok. Sokan őt tartják minden idők legjobb bokszolójának. Az olimpiai bajnoki címet 1960-ban, Rómában szerezte. Ő volt az első profi ökölvívó, aki háromszor egymás után meg tudta védeni nehézsúlyú világbajnoki címét.
Ő volt a fiatalabbik fiú a családban (testvére Rudolf Clay, később Rahman Ali), nevét édesapja után kapta, akit egy 19. századi abolicionista politikus után neveztek el. Apja címfestő volt, anyja (Odessa Grad Clay) otthon dolgozott. A családfő bár metodista volt (és rabszolgák leszármazottja, némi ír és amerikai gyökerekkel), hagyta, hogy fiai először babtisták legyenek.
Egy legenda élete, képekben:
Joe Martin, a louisville-i rendőrőrs egyik, bokszedzőként is dolgozó munkatársa javasolta Cassiusnak, hogy járjon el néhány önvédelmi fogást tanulni. Hogy miért javasolta? Azért, mert 12 éves korában ellopták a kis Cassius biciklijét, aki ezt érthetően nehezen viselte. Martin nem tudott arról, hogy Fred Stoner már elkezdett edzeni a fiúval, aki még pénzt is keresett egy helyi televíziós műsorban.
Amatőrként Stoner lett Clay felkészítője. Ez alatt hatszor nyerte meg a Kentucky Arany Kesztyűt és kétszer az országos Arany Kesztyűt.
105 amatőr meccséből mindössze 5-öt bukott el. A római olimpia után szülővárosában azt tapasztalta, nagyon erős a faji megkülönböztetés, nagyon rosszul érezte magát, így az aranyérmét beledobta az Ohio folyóba. A kiváltó ok az volt, hogy nem szolgálták ki egy fehér étteremben. Hogy a történet igaz-e, nem, tisztázott, mindenesetre az 1996-os atlantai olimpián az egyik kosárlabdameccs szünetében kapott egy új aranyérmet.
Egy későbbi meghatározó kapcsolat – Malcolm X-szel:
A profik közt
Első profi meccsét 1960. október 29-én vívta egy Tunny Hunsaker nevű rendőr ellen. Ezután sorozatban 19 mérkőzést nyert meg, 15-öt kiütéssel. Lamar Clark – egyik ellenfele – előző 40 (!) meccsén kiütéssel győzött, Clay ellen nem volt esélye.
Stílusa abban különbözött a többiekétől, hogy ő a lábmunkára helyezte a fő hangsúlyt, kezét nem is feltétlenül emelte magasba, amikor védekezett.
Sonny Liston ellen, az 1965-ös visszavágón:
1964. február 25-én vívta első vb-címmeccsét Sonny Liston ellen – a 7. menetben kiütötte ellenfelét.
Nevét 1964-ben változtatta meg, amikor áttért az iszlám hitre, és egy radikális csoporthoz is csatlakozott. Éppen a Malcolm X-féle iszlám szerveződéshez történő csatlakozása miatt maradt el majdnem a vb-címmeccse, mert a szervező nehezményezte ezt a politikai megnyilvánulást.
A visszavágót 1965-ben Lewistonban rendezték. Akkor már Ali néven győzött egy olyan ütéssel, amelyet aztán fantomütésnek neveztek el. 1965. november 22-én Patterson ellen védte meg a világbajnoki címét.
Ezután Ernie Terrellel bokszolt volna, de ő kihátrált, így a helyére beugró George Chuvalót intézte el. Ezt követően Angliába ment, ahol legyőzte Henry Coopert és Brian Londont. Karl Mildenberger – az első német övért bokszoló sportember – sem bírta ellene, őt a 12. menetben győzte le.
Újra Amerika következett, ahol a Cleveland Williams elleni meccset 35 460 ember látta a helyszínen, ez akkor rekordnak számított.
1967. február 3-án egy olyan mérkőzést vívott Terrellel, ahol az ellenfele folyamatosan hergelte a nevére célozgatással. Ez annyira idegesítette Alit, hogy bosszúból fájdalmasan tönkreverte ellenfelét, de csak úgy, hogy ne üsse ki, minél tovább élvezze a felette uralkodást és a másik szenvedését. Sokan a boksztörténet egyik mintameccsének tekintik ezt – a másik oldal természetesen kegyetlen módszernek aposztrofálta Ali “fárasztásos”, megalázó módszerét.
Megnyilatkozások – meglepőek:
1967-ben megtagadta a részvételt az amerikai hadseregben, mert ellenezte a vietnámi háborút. Nem került végül emiatt börtönbe, de elítélték (adócsaláson is érték), a világbajnoki címeitől megfosztották, 1967 és 1970 között nem versenyezhetett. (1975-ben a szuniták ideológiájával azonosult, 2005-ben pedig szufista lett.)
„Nem fogok utazni 10 000 mérföldet azért, hogy megöljek embereket, és ezzel elősegítsem azt, hogy a fehérek uralkodjanak mások felett a világ másik oldalán” – fogalmazott egyik megnyilatkozásában.
The Greatest – A legnagyobb – ez volt a beceneve. 56 profi győzelme (37 kiütéssel, 19 pontozással) mellett csak 5 (négyet pontozással, egyet technikai K.O.-val) alkalommal szenvedett vereséget. Második vb-címét George Foreman legyőzésével szerezte meg.
Leghíresebb ütközete Joe Frazierrel esett meg. Vele két alkalommal is találkozott. 1971-ben hívta ki őt, és az amerikaiak a hazáját megtagadó Alit nem nézték jó szemmel a ringben. 1971. március 8-án rendezték a találkozót New Yorkban, a Madison Square Gardenben – máig a “20. század összecsapásának” hívják ezt a találkozót. Frazier győzött. 1974-ben ugyanitt, a visszavágón Ali nyert.
Nagy meccs volt 1974. október 30-án is. Akkor Zaire fővárosában Foremant ütötte ki, azt a meccset nevezik Dzsungelharcnak.
A Frazier elleni manilai meccs – 1. rész:
A harmadik Ali-Frazier találkozó Manilában, a Fülöp-szigeteken zajlott. 14 menetes csata volt, melyen Frazier a végén már alig állt a lábán, igaz, Ali sem volt a topon. Végül Frazier edzője bedobta a törülközőt, Ali nyert. Cikkünk főszereplője ugyanakkor a mérkőzés alatt folyamatosan súlyos megjegyzéseket tett ellenfele családjára. Ali bocsánatot kért Frazier fiától a meccs után, majd 2001-ben, a New York Times-nak adott interjújában ismét. A család nem fogadta el a bocsánatkérést.
A világbajnoki címet 1978 februárjában vesztette el az olimpiai bajnok Leon Spinks ellen. Végül 1981-ben vonult vissza véglegesen. 1999-ben a Sports Illustrated magazin az Évszázad sportolójának választotta, a BBC pedig az Évszázad sport személyiségévé.
1984-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, ennek ellenére aktív közéleti életet élt. 1991-ben például az Öböl-háború alatt Irakba utazott, ahol találkozott Szaddám Husszeinnel, akit megpróbált rávenni arra, engedje szabadon az amerikai túszokat.
Még 1978-ban emelte fel szavát a női boksz ellen, ennek ellenére lánya, Leila Ali 1999-ben erre a pályára lépett.
Az atlantai olimpiai láng meggyújtása:
1996-ban az atlantai olimpián a megnyitót néző több milliárd ember hangja egyszerre csuklott össze, amikor az olimpiai láng felért a pódium csúcsára és a háttérből előtűnt Muhammad Ali, majd meggyújtotta a lángot. Az amerikai szervezők végig titokban tartották az „utolsó ember” személyét – katartikus élmény volt szereplése – főleg, mert akkor is láthattuk, erősen küzd betegségével, a Parkinson-kórral.
2001-ben jelent meg Will Smith főszereplésével, Michael Mann rendezésében az Ali című film. A filmnek vegyes fogadtatása volt, de Alinak tetszett.
Muhammad Ali megítélésre folyamatosan változott:
2002-ben az ENSZ meghívására Afganisztánba utazott. Ez a szervezet, az amerikai, a német, a brit állam és számos sportszervezet is kitüntetésben részesítette.
A béke, a társadalmi felelősség, a tisztelet és a személyes fejlődés elősegítése áll a középpontjában annak a múzeumnak, amely Muhammad Ali Központ néven 2005-ben nyílt szülővárosában.
Muhammad Ali jelenleg negyedik feleségével, Yolanda „Lonnie” Alival Arizonában, Scottsdale-ben él. Összesen hét lánya és két fia van. (Első felesége egy pincérnő, Sonji Roi; második házassága Belinda Boyddal történt 25 éves korában – a lány 17 volt, később négy gyermekük született; 1975-ben vette el Veronica Porschét, tőle két gyermeke született.) Yolandával egy ötéves gyermeket fogadtak örökbe, Ali további két gyermeke házasságok kívül született.
AJÁNLOTT LINKEK, FORRÁSOK:
