Darwin a Galápagos-szigeteken (1835)

Galápagos-szigetek, szeptember 17. – Ezen a napon ér az evolúciós elmélet kidolgozója, Charles Darwin az érintetlen szigetcsoportra az élővilág tanulmányozására.

„Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra. Az élőlények fejlődéséhez vezető valamilyen általános törvény így hangzik: sokasodj, változz, az erős éljen, a gyenge pusztuljon.”

Charles Darwin gondolata igazi nóvumnak számított korában, de ma is sokan az egyik legnagyobb bölcsességnek tartják kijelentését. Mi sem jelzi ezt jobban, hogy az ember és annak társas viselkedésére is alkalmazzák a passzust – ezt hívják szociáldarwinizmusnak.

Charles Robert Darwin 1809. február 12-én született Shrewsburyben. Gyermekkora óta érdeklődött a természet, az ásványok, kagylók iránt, hosszú sétákat tett, de apja orvosnak szánta, hogy továbbvigye a családi hagyományokat. Darwin ugyanakkor félt az emberi test látványától, és akkor döntötte el, hogy nem lesz orvos, amikor végignézett két műtétet: „Elrohantam, még mielőtt befejezték volna. Soha többé nem vettem részt, aligha lett volna olyan nyomós ok, ami erre késztethetett volna. Ez még jóval a kloroform áldott bevezetése előtt történt. E két eset emléke még évekig kísértett.”

1826-tól geológiai előadásokat hallgatott, több szakemberrel és tudóssal alakult ki kiváló kapcsolata. Robert Grant volt az egyik, aki összehasonlító anatómusként a tengeri élővilág nagy ismerője, mellesleg az evolúció híve volt. Darwin miatta (is) szerette volna tanulmányozni személyesen is a tengeri élővilágot. Apja – miután megtudta, hogy abbahagyta az orvosi pályát – beadta egy teológiai iskolába, hogy „normális” hivatása legyen fiának. Darwin 1828-ban jelentette ki, hogy nem érzi magát eléggé eltökéltnek, hogy belépjen az egyházba.

1831-ben egy cambridge-i tanára, George Peacock beajánlotta egy világkörüli tudományos útra, ahová eltökélt természetbúvárt kerestek. Az expedíció elsősorban Dél-Amerikát érintette, a hajó neve Beagle volt. Érdekesség, hogy Darwin egész útiköltségét a derekát beadó apja fizette. A Beagle 1831. december 27-én indult el, ekkor 23 éves volt főszereplőnk.

Az út öt évig tartott, eljutottak a Zöldfoki-szigetekre, Brazíliába, Montevideóba és Buenos Airesbe, a Tűzföldre, a Falkland-szigetekre, Patagóniába, Dél-Amerika nyugati partjára, a Galápagos-szigetekre, Tahitire, Új-Zélandra, Ausztrália több városába, a Kókusz-szigetekre, Mauritiusra és Fokvárosba. Az öt év nem azt jelentette, hogy Darwin be volt zárva a hajóra, sőt! Kutatóutakat tett Dél-Amerikában, mialatt a hajó a hivatalos földmérői feladatok végrehajtásával foglalkozott. Rendszeresen küldött haza ásványi anyagokat, ősmaradványokat, így egyre ismertebb lett Angliában, mint geológus.

1839-ben tagja lett a Royal Societynek, ami igen nagy rangnak számított, mellesleg ebben az évben vette nőül. Tíz gyermekük született: William Erasmus (1839-1914), Anne Elizabeth (1841-1851), Mary Eleanor (1842 – háromhetes korában meghalt), Henrietta Emma (1843-1927), George Howard (1845-1912), Elizabeth (1847-1926), Francis (1848-1925), Leonard (1850-1943), Horace (1851-1928) és Charles (1856-1858). Amellett, hogy több gyermeke is korán meghalt, Darwin sokat betegeskedett, de ennek okát nem sikerült kideríteni, igaz, többen a trópusi útjaira vezetik vissza mindezt.

Darwin 1838 őszére dolgozta ki evolúciós elméletét, amelynek alapelvei: a népesség szaporodásának nyomása, az egyazon faj egyedei közötti harc a túlélésért, és a környezethez legjobban alkalmazkodó, „legalkalmasabb” egyedek túlélése volt. A Fajok eredete című műve 1859. november 24-én jelent meg, ezt az anglikán egyház elutasította. Csak 2008. szeptember 14-én kelt nyilatkozatában kért ezért bocsánatot az egyház.

Ahogy említettük, többen kiterjesztették az emberi társadalomra (szociáldarwinizmus) gondolatait, mondván: ott is a „legalkalmasabb” csoportok (fajták, változatok) tudnak fennmaradni, életben maradni, szelektálódni.

Darwin emlékei a Galápagos-szigetekről

A Beagle eredeti feladata az volt, hogy Patagóniában és a Tűzföldön kiegészítse King kapitány 1826-tól 1830-ig tett megfigyeléseit, felkutassa Chile és Peru partjait, valamint néhány Csendes-óceáni szigetet. A dél-amerikai kontinenst délről megkerülve, közel négyévnyi hajózás után, 1835 szeptemberében érték el a Galápagos-szigeteket.

A fiatal Darwin indulásakor pontosan tudta, hogy mire kíváncsi: a Föld egészének dinamikája érdekelte. Akár hegységeket, akár állatfajokat, akár népszokásokat vizsgált, az foglalkoztatta, hogy milyen erők alakíthatták ki ezeket a múltban, és mivé válhatnak a jövőben.

Darwint hihetetlenül lenyűgözte a szigetek fajgazdagsága. Folyamatosan töprengett a látottakon. A Galápagos-szigeteken töltött napok után naplójában is említést tesz arról, hogy úgy érzi közelebb jutott a “titkok titkához”, hogyan jelennek meg új élőlények a Földön.

Az evolúció elmélet kidolgozója főként a szigetek madár- és hüllővilágát vizsgálta. Bár egyik csoport fajszáma sem kiemelkedő, alkalmazkodásuk és változékonyságuk figyelemre méltó.
Az emlősök közül csupán egyetlen bennszülött egérfajt feltételezett, a többit betelepített fajként kezelte. A rovarvilágot rendkívül szegénynek találta, míg a növényvilág számtalan érdekességet mutatott.

Darwin alig egy hónapot töltött a Galápagos-szigeteken, itteni tapasztalatai azonban nagyban hozzájárultak evolúciós elméletének kidolgozásához.

A Galápagos-szigetek

„Érdekes dolog megállni egy kuszán benőtt part mellett, amelyet sokféle növény borít, madarak dalolnak a bokrokban, a levegőben rovarok röpködnek, és férgek másznak a nedves földben, és eltűnődni azon, hogy mindezeket a finom gonddal szerkesztett formákat, amelyek annyira különbözők, és amelyek oly bonyolult módon függnek egymástól, egytől egyig olyan törvények hozták létre, melyek ma is működnek körülöttünk” – mondta Charles Darwin.

A szigetcsoport tizenhárom nagyobb szigetből, hat kisebből és százhét sziklából álló vulkanikus egység. Közigazgatásilag Ecuadorhoz tartoznak. Az első sziget 5-10 millió éve keletkezett tektonikus tevékenység következtében. A legfiatalabbak, az Isabela és a Fernandina még mindig alakulnak; a legutóbbi vulkánkitörés 2005-ben volt. A szigetek az Egyenlítő környékén helyezkednek el, Ecuadortól 965 kilométerre nyugatra.

A szigetcsoportot 1535. március 10-én fedezték fel a spanyolok, addig lakatlan volt. 1832. február 12-én José María Villamil tábornok Ecuador részévé nyilvánította. Charles Darwin emlékét máig ápolják: a szigetcsoport északnyugati részén egy kis szigetet róla neveztek el, miként a Santa Cruz szigetén működő biológiai kutatóközpontot is.

A szigetek leghíresebb állatai a galápagónak nevezett galápagosi óriásteknősök vagy elefántteknősök és a szigetről szigetre különböző Darwin-pintyek, amelyek valójában nem is pinty-, hanem sármányfélék. Különleges az itt élő leguán, a medvefóka, a kéklábú szula, az albatrosz és a galápagosi pingvin is.

1968-ban a szigetek 98 százaléka a nemzeti park része lett.

AJÁNLOTT LINKEK:

Charles Darwin és munkássága
Képek a Galápagos-szigetekről
Minden Darwinról
Tényleg minden Darwinról
Darwin emlékei a szigetekről

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.