Egy volt amerikai űrhajós, Jerry Linenger adott tanácsot annak a mentőcsapatnak, amely a chieli San Jose bányában rekedtek felszínre hozatalán dolgozik.
A bányászok túlélési esélye jónak mondható. A fő problémát nem az élelmezés, hanem a lelki stressz elviselése jelenti. A földalatti menedékhelyen tartózkodó túlélők helyzete az elszigeteltség szempontjából az űrhajósokéra hasonlít.
A bányászok egészségi és mentális állapota jelenleg megfelelő, de megpróbáltatásaiknak közel sincs vége.
A mentést előkészítő szakemberek szerint akár hónapokig is eltarthat, amíg sikerül kiszabadítani őket. A túlélők jelenleg ezzel még nincsenek tisztában, így az első kérdés a mentőcsapat részéről, hogy megmondják-e nekik szabadulásuk becsült időpontját.
A térképen jól látható, hogy a bányászok 600 méter mélyen ragadtak a beomlott bányában. A piros csík a tervezett járat útvonalát mutatja, amelyet a mentéshez alakítanának ki:
Jarry Linenger űrhajós volt már hasonlóan elszakadt közegben, amikor 1997-ben a MIR orosz űrállomáson tűzeset történt. Az űrhajós három hónapig várakozott az állomáson egyedül. Ezalatt az idő alatt úgy érezte, elszakadt az emberiségtől, de mint mondta, az emebrekben fizikai és pszichológiai értelemben is sokkal több kitartás van, mint azt általában feltételezik.
Linenger szerint a lehető legnagyobb hiba, amit el lehet követni, ha a kiszabadítás időpontját illetően felelőtlenül ígérgetni kezdenek a 600 méter mélyen rekedt bányászoknak.
HOGYAN ÉLHETNEK LENT A BÁNYÁSZOK?
A bányászok helyzetét tovább nehezíti, hogy a lenti hőmérséklet 30 Celsius-fok felett van. A jó hír az, hogy már sikerült élelmet, vizet és oxigént is lejuttatni egy vékony, frissen kifúrt járaton keresztül.
Az élelem apró kapszulákban érkezett: a csomag rehidráló tablettákból és nagy energiatartalmú szőlőcukorgélből állt. Ez a fajta táplálék elősegíti a bányászok emésztésének minél gyorsabb helyreállítását.
A mindössze 50 négyzetméteres menedékhelyen szerencsére volt némi élelmiszer, így a túlélők 48 óránként mindig tudtak enni egy keveset. A táplálék az elmúlt 3 hétben tonhalkonzervből, tejből és kekszekből állt.
A chilei kormány azt tervezi, hogy nemsokára elektromosságot is lejuttatnak a bányamenedékbe. Ennek köszönhetően utánozni lehetne az éjszakák és a nappalok váltakozását, az alvást pedig tompa vörös fénnyel tennék könnyebbé.
A másik fő probléma, hogy a bányászok mivel töltsék el a négyhónapnyi időt odalent. A szakemberek kártyajátékokat és dominót is küldenek majd, jó alternatíva ilyen helyzetben a könyvolvasás, ezenkívül azt javasolják a munkásoknak, hogy rendszeres időközönként végezzenek egyszerűbb tornagyakorlatokat. Ez azért kell, hogy az izmaikat a megfelelő állapotban tartsák. Michel Siffre – egy elszigeteltséget kutató barlangász – is tornagyakorlatokat végzett több hónapnyi barlangban töltött ideje alatt.
A bányászok nemcsak élelmet és oxigént, hanem fogkeféket és gyógyszereket is kaptak.
A túlélők, szakmájuknál fogva hozzá vannak szokva a földalatti körülményekhez, így az átlagembernél talán valamivel jobban bírják a stresszt.
A hírügynökségi beszámolók szerint a mentőcsapat a mostani, 15 centiméter széles járat mellé egy szélesebb, 66 centiméteres alagutat is tervez. Ebben – egy ketrec segítségével – egyenként lehetne majd felhúzni a bányászokat a felszínre. Ennek kialakítása azonban több hónapot is igénybe vehet.
AJÁNLOTT LINK:
