A kutatás eredményeit a Neuroimage című szaklapban publikálták.
A XIII. században élt gyermek földi maradványait még 1998-ban fedezték fel Franciaország észak-nyugati részén. Bár a lágyszövetek elporladtak az évszázadok során, megőrződött a gyermek agya, amelyet azóta formalinoldatban tárolnak.
“Bár az agy eredeti súlyának ötödére csökkent, megőrizte anatómiai jellegzetességeit, s bizonyos szinten a sejtstruktúráját is” – hangsúlyozta Frank Ruhli, a Zürichi Egyetem anatómusa és paleopatológusa, a svájci múmiaprojekt vezetője.
Hozzátette: az agy volt az egyetlen lágyszövet, amely fennmaradt.
“Az emberi agy természetes konzerválásának egyedülálló esetével állunk szemben” – mondta Frank Ruhli.
Külsőre az agy majdnem épnek tűnik: jól megkülönböztetők a felszíni “domborzatát” alkotó tekervények és a barázdák, ahogy elkülöníthető a homlok-, halántéki és a nyakszirti lebeny is.
Csodálatos módon fennmaradt bizonyos mértékig az agy belső szerkezete is: megkülönböztető a szürke- és a fehérállomány, mikroszkópos vizsgálat során pedig kimutathatók a véredények és a nagy idegsejtek (neuronok) az agy fő memóriaközpontja, a hippokampusz körül.
A neuronok többnyire megőrizték jellegzetes alakjukat, s kimutathatók a rövid, ágas-bogas nyúlványaik, a dendritek.
A kutatók szerint a középkori agy azért maradhatott fenn, mert a gyermeket egy különleges környezetben helyezték végső nyugovóra. A kicsit bőrtakaróba bugyolálták, fakoporsóba fektették, s párnát helyeztek a feje alá. A temetés helyszínén savas vegyhatású az agyagos talaj. Mivel a város a Kérogan-öböl partján fekszik, amely tulajdonképpen az Odet-folyó torkolatrendszerének kiöblösödése, itt egyaránt keveredik a sós tengervíz és az édesvíz. A savnak és a sós tengervíznek köszönhetően a gyermek agya “télire” eltett “savanyúságként” őrizte meg az állagát.
“Ezt nevezik hullaviasznak (adipocere), amely vegyi reakció eredményeként jön létre. A szervezetben található zsírt a különböző enzimek (lipázok) elkezdik lebontani, ennek következtében glicerin és szabad zsírsavak keletkeznek. Amennyiben a tetem magas alkáli-földfémekben gazdag talajba kerül, akkor a földben található ionok a szabadzsírsavakkal szappanszerű anyagot képeznek, amely sokáig fennmarad” – magyarázta Krisztina Papajeorjopulu, a tanulmány első szerzője.
A kutatók megpróbálták azt is kideríteni, hogy mi lehetett a halál oka. A vizsgálatok bebizonyították, hogy téves volt a korábbi feltételezés, miszerint agyvérzés végzett a gyerekkel.
“Erős vérzés nyomai láthatók az agykéreg külső felszínén, amely a halál előtt néhány nappal lépett fel. Ez a koponyatörésre utal, azt viszont nem tudjuk megmondani, hogy ez okozhatta-e a gyermek halálát” – hangsúlyozta Raffaella Bianucci, a Torinói Egyetem antropológusa.
