Kutatások igazolják, hogy a legtöbb ember önmagához viszonylag hasonló párt választ magának. A stressz azonban, úgy tűnik, megfordítja a trendet: az igen feszült férfiak olyan partnereket részesítenek előnyben, akik külsőleg egyáltalán nem hasonlítanak hozzájuk.
A stresszhormonok háttérbe szorítják a gondolkodást, befolyásuk alatt inkább ösztönösen cselekszünk. Stressz esetén nagyobb a nyomás a genetikailag “jól felszerelt” utódok nemzésére, ami inkább lehetséges olyan partnerrel, aki eltérő génállománnyal rendelkezik – írja a Die Welt internetes kiadása a Brit Királyi Társaság Proceedings B nevű folyóiratára hivatkozva.
A hasonszőrű partnerek ezzel szemben evolúciós szempontból előnyösebbek, mivel hűségesebbnek és bizalomkeltőbbnek véljük őket: nyugodt körülmények között rájuk esik a döntés.
A trieri egyetem pszichológusai által végzett kísérletben ötven heteroszexuális férfinak kellett olyan meztelen nők fényképeit megítélnie, akik rájuk vagy egy másik kísérleti személyre hasonlítottak. A kutatók grafikai program segítségével keresztezték a férfiak arcát a nőkével.
A férfiak felét úgy hozták stresszhelyzetbe, hogy a vizsgálat előtt három percre jéghideg vízbe kellett meríteniük a kezüket, amitől megnőtt a pulzusszámuk, vérnyomásuk és a vérükben a kortizol nevű stresszhormon szintje. Ezek a férfiak jóval vonzóbbnak ítélték meg azokat a nőket, akik különböztek tőlük.
A stresszhelyzetből kimaradó férfiak viszont a hasonló vonásokkal rendelkező nőket részesítették előnyben. Habár a tanulmány csupán férfiakra terjedt ki, a kutatók szerint valószínűsíthető, hogy a nők is hasonlóképp reagálnak
