Egyre komolyabb problémát okoz világszerte a vízhiány, melynek hatására becslések szerint 2025-re közel félmilliárd ember élhet majd száraz régióban. Földünket ugyanakkor 70 százalékban víz borítja, így a tengervíz sótalanításával komoly áttöréseket lehetne elérni a lakossági vízkészlet növelésében. A folyamat nem egyszerű, komoly kihívás elé állítja a mérnököket: a jelenleg működő tisztítóberendezések ugyanis nem elég hatékonyak.
Erre a problémára jelenthet megoldást egy frissen közzétett japán kutatás eredménye. A Science természettudományos magazinban megjelent publikáció szerint a kutatóknak először sikerült kiszűrni a sót a tengervízből, egy új, fluor alapú nanoszerkezet segítségével. A hvg szerint ez annak köszönhető, hogy a fluoros nanocsatornák gyorsabbak, mint a jelenleg használt sótalanítási technológiák, ráadásul kisebb nyomáson üzemelnek és kevesebb energiát is használnak, mint más eljárások.
Josimicu Itoh, a Tokiói Egyetem kutatója és csapata néhány szimuláció lefuttatása után arra jutott, hogy a könnyű, hidrofób fluor alkalmazása jó módszer lehet a víz sótalanítására. Ezért kifejlesztettek egy nanoszkopikus méretű fluorgyűrűket tartalmazó membránt, amelyeket egymásra rétegeztek, majd megmérték a membrán két oldalán lévő ásványianyag-tartalmat. Miután több méretben is letesztelték a tisztítóberendezést, azt találták, hogy annak hatékonysága jelentősen meghaladja a modern szénszűrős berendezésekét is. Ráadásul nem is kicsit.
A világ vízhiánya azonban ezzel a felfedezéssel még közel sincs megoldva: a kutatóknak ugyanis arra is rá kell jönniük, hogy lehet kevesebb energiával előállítani a membránokat. Ennek megoldása azonban komoly segítséget jelenthetne a vízhiányos régiók helyzetének orvoslásában.
