A különböző memóriakártyákkal még a kétezres évek legelején, a digitális fényképezőgépek térhódításával párhuzamosan ismerkedhettünk meg. Akkoriban a kártyák ára igencsak borsos volt, így legfeljebb néhány száz megabájtos példányokat vettünk belőlük, míg manapság akár 512 gigabájtos, vagyis fél terabájtos kártya is kerülhet a mobileszközünkbe vagy kameránkba.
- az SD-kártya
- a CompactFlash-kártya
- és az XQD memóriakártya
Ezek közül az SD-kártya a leginkább elterjedt, okostelefonokban, táblagépekben, fényképezőgépekben és kamerákban, hordozható lejátszókban találkozhatunk vele. A CompactFlash mostanra már csak drágább fényképezőgépekben és videokamerákban kap helyet, csakúgy, mint az XQD memóriakártya: utóbbit a Sony és a Nikon felsőkategóriás gépei támogatják. Tehát átlagfelhasználóként a legvalószínűbb, hogy SD-kártyát fogunk vásárolni, a másik két típus ebben a szegmensben kevésbé elterjedt.
HOGYAN VÁLASSZUNK SD-KÁRTYÁT?
Jelenleg kétféle méretű SD-kártyát tudunk venni: a normál méretű SD-kártyát, illetve a microSD nevű miniváltozatát: előbbit főleg fényképezőgépekben, utóbbit mobil eszközökben alkalmazzák. Létezett egy harmadik, miniSD nevű formátum, a két mostani közötti mérettel, de ezt már jó tíz éve nem gyártják. Jó hír, hogy a microSD-kártyákhoz az esetek többségében adnak a nagyobb változathoz szükséges adaptert, így azt nem csak mobiltelefonban, hanem akár fényképezőgépben is használhatjuk, ha erre szükség van.
Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a fizikai méret mellett az SD-kártyákat az adattároló kapacitásuk alapján is több különböző osztályba sorolják:
A standard SD-kártya (ilyet már nem is igazán lehet venni) legfeljebb 2 gigabájtnyi adatot tudott tárolni, az SDHC-kártya 2-32 gigabájtos lehet, míg az SDXC 32 gigabájtosnál nagyobb, jelenleg 2 terabájtos a felső limitje, de a boltokban egyelőre 512 gigabájtos példányaival találkozhatunk. Okostelefonba vagy táblagépbe általában legalább 32-64 gigabájtos típust érdemes választani, de ha videókat is rögzítünk, a digitális fényképezőgépbe is elkél egy ekkora adattároló kapacitású példány.
SEBESSÉG ALAPJÁN IS OSZTÁLYOZNAK
Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, az SD és microSD kártyákat többféle szempont alapján is osztályozzák a gyártók. Ennek okát remekül illusztrálja a lent látható videó, amelyből megtudhatjuk, hogy használattól függően egy memóriakártyának eltérő módokon kellhet kiemelkedő teljesítményt nyújtania.
Ha például csak arra használjuk, hogy rajta tároljuk a telefonunkkal készített fotókat, egy alapmodell is megteszi, ha viszont appokat is szeretnénk átköltöztetni és futtatni róla (ez az újabb Android rendszeren, bizonyos alkalmazásokkal lehetséges), akkor már egy gyors olvasási sebességű kártyára van szükség.
A lenti táblázat alapján erre a célra egy Class 10-es microSDXC kártyát javasolnánk hozzá, mert az legalább 10 megabájtos írási/olvasási sebességet kínál. Egy SD-kártyán a bekarikázott szám jelzi azt, hogy hányas osztályú a kártya, vagyis milyen írási és olvasási sebességet tud.
Igen ám, de van egy második osztály is, amit egy olyan logó jelöl, ami egy pohárban lévő 1-es és 3-as számjegyre hasonlít. Ezek az UHS Class-ok, vagyis osztályok, az UHS-1 10 megabájt/másodperces, az UHS-3 30 megabájt/ másodperces sebességet biztosít.
Feltűnhet, hogy a sima Class 10-es és az UHS Class 1-es sebessége azonos (mindkettő 10 megabájt/másodperc): a két kártyatípus között ilyen esetben az az eltérés, hogy az UHS egy újfajta adatátviteli buszrendszert (az Ultra High Speed Bus-t, innen az UHS néve) használ, ami gyorsabb az előd által használtnál, ezért lehetséges vele 30 megabájt/másodperces sebességet is elérni.
Egy UHS-es SD-kártya régebbi, az UHS buszt nem támogató kártyaolvasóval vagy eszközzel is használható, csak nem lehet kihasználni vele az extra gyorsaságát.
Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, létezik egy harmadik osztályozási rendszer is, ez a Video Speed Class, amelyből V6, V10, V30, V60 és V90 besorolás létezik, a szám mindegyiküken a másodpercenként írható/olvasható megabájtok számára utal. A kifejezetten videózásra optimalizált memóriakártyák képesek huzamosabb ideig is tartani a nagy írási sebességet,
Más, nem videós kártyákat kisebb gyorsítótárral, vagy anélkül szerelnek, így az írási sebesség egy idő után lecsökkenhet. Ma már egyéb speciális felhasználási módja is van a memóriakártyáknak, például több lencsés panorámakamerákban, amelyek szimultán több kamera képét rögzítik. Ha nem szeretnénk, hogy akadás vagy hasonló probléma legyen a felvételben, válasszunk olyan besorolású kártyát a videokamerához, akciókamerához vagy kamerás drónhoz, amilyet a gyártója ajánl a leírásban!
ILYEN EGY OKOSTELEFONHOZ SZÁNT MEMÓRIAKÁRTYA
A gyakorlatban még nem igazán találkoztunk vele, de az SD Association honlapja szerint már létezik Application Performance Class 1 és Class 2 besorolás is, amit az androidos mobil eszközökhöz dolgoztak ki. Ha csak fotók tárolására használjuk a telefonba szánt memóriakártyát, ez lényegtelen, azonban ha appokat is tervezünk futtatni róla, érdemes ilyen gyors memóriakártyát választani a feladatra.
Egy olcsóbb telefon viszont nem feltétlenül képes kihasználni egy ilyen típust, ezért célszerű szaküzletben érdeklődni, hogy az adott készülékhez pontosan milyen memóriakártyát ajánlanak jó ár-érték arányban.
Nyitó illusztráció forrása: ThinkStock
